A gyomor betegségei

Az amerikai orvostársaság lapjának legújabb számában olvasom, hogy a gyomorrákos betegek sorsa majdnem kizárólag azon múlik, hogy a betegség mely stádiumában történik a diagnózis. Korai gyomorráknál az ötéves túlélés 48 százalékos, míg a harmadik stádiumban felfedezetteknél száz beteg közül csak 28 él öt év múlva!A beteg sorsa tehát azon múlik, hogy mikor kerül gyomortükrözésre, a diagnózist ugyanis egyedül a gyomortükrözés és a gyanús területből vett szövetminta vizsgálata biztosítja. Az ügyet azonban más is bonyolítja: ha a tükrözés előtt gyógyszert kap a beteg, a fekély gyógyulni kezd, és a mögötte lévő rosszindulatú elváltozás rejtve marad. A megoldás nyilvánvalóan a veszélyeztetett népességcsoport teljes körű szűrése. Ez Nyugaton megvalósíthatatlan, és nem költséghatékony – írja a tanulmány. Marad a tünetekkel jelentkező betegek minél korábbi gyomortükrözése. A kockázatnak kitett csoportba tartoznak mindazok, akik idősebbek 45 évnél, és újonnan jelentkező emésztési zavarokat mutatnak. A következő kérdés a sorban állás. Mennyi idő telik el a gyomortükrözésre való beutalás és a vizsgálat között? Az idézett cikkben az átlagos várakozási idő 64 nap volt, amit a fentiek ismeretében nem lehet túl szerencsésnek mondani. Az átlagszám szélső értékei 1–258 (!) napig terjedtek. Ennél nálunk – ma még – sokkal jobb a helyzet. Tavasszal egy Londonból érkezett beteget operáltunk, nem bravúrműtét volt, „csak” egy mandula. Azért jött hozzánk, mert 2002-re (!) kapott előjegyzést. A magyar lakosság el sem tudja képzelni, hogy a fejlett Nyugaton egy szakorvosi vizsgálatra három–hat hónapot kell várni. Ezen arrafelé már senki sem csodálkozik, nálunk azonban meghökkennek, ha mondjuk egy hallásmérésre két hét múlva kapnak időpontot. Egyébként igazuk van. Az idő lehet, hogy begyógyít bizonyos lelki sebeket, de a betegségek, különösen a rosszindulatúak visszafordíthatatlanná válnak a várakozás alatt.