Az ő XX. századuk

„A feminismusnak társadalmi téren kivívandó reformtörekvései át meg át vannak szövődve socialistikus, communistikus és anarchista ideákkal – A feminismus e részében kétségtelenül a leggyöngébb s valószínű, hogy a szabadszerelem, s az állami felügyelet melletti kijelölés vagy kiválasztás útján kötött házasságok rendszere, stb. egykönnyen a megvalósulás stádiumába nem jutnak, s amily nagy ellentétek egymás között, épp oly mereven állanak szemközt a jelen társadalom alapjául szolgáló erkölcsi és vallásos nézetekkel is.Egyébként a feminismus társadalmi reformtörekvéseinek az a része, mely férfiak és nők között egyenlő moralitást sürget, már teljesen jogosult. Ez az egyenlő morál következményeiben elsősorban a büntetőjog terére vág (inkább politikai jelentőségű is volna), s a szemérem elleni bűntettek, mint fajtalanság, erőszakos nemi közösülés, továbbá házasságtörés, elcsábítás, stb. eseteiben követel oly egyöntetű szabályozást, mely a férfiak és nők között semmi különbséget nem ismer és teljesen egyenlő mértéket alkalmaz.Ide sorozhatók még azok a javaslatok is, melyek a házasságkötés megkönnyítése céljából lehetőleg a minimumra kívánják redukálni az e téren az állami és egyházi szempontból megkívánt formalizmust; súlyosbítani kívánják a coelibátust a közterheknek fokozottabb viselésével, a végrendelkezési szabadság korlátozásával és a házasságban élőknek előnyben részesítésével. Könnyíteni kell az elválást is és helyet kell adni az atyasági keresetnek a tőrbeejtett és elhagyott nők s a törvénytelen gyermekek érdekében. [...]A férji hatalom eltörlése a nő erkölcsi függetlenségét teremtené meg férjével szemben, mert e képpen mai mély alárendeltségéből fölszabadíttatnék. Ki kell terjeszteni továbbá a nő anyagi jogait, hogy gyermekei személye felett, különösen azok nevelése tekintetében az őt méltán megillető befolyása biztosítva legyen. Ezzel demokratizálva lenne maga a család is, mely pedig manapság a férj korlátlan családfői állásában valóságos aristokratikus szervezet.” [...]