Bebírók és gyüttmentek

Vannak szakrális, férfias vidékek, mint például a Pilis, és nőidomú, lágy, befogadó helyek, ilyen a Káli-medence. Hamvas Béla Az öt géniuszban így ír a Balaton-felvidékről: „... úgy látszik, az ember világosabb és melegebb földre ér. A napfény fehérebb, majdnem olyan fehér, mint a Földközi-tenger fölött. A színekről a köd eltűnik, és jobban világítanak. A tárgyak körvonala élesebb. A légkör mintha elektromosabb lenne...”Nos, e táj központja a Káli-medence, a magyar mediterráneum, itt néha, kitüntetett kegyelmi állapotban még tetten érhető Hamvas kedves ideje, az Aranykor. Talán nem véletlen, hogy a sötétség korának egyik jelentős lidérce, a kommunizmus pusztulásra, kihalásra ítélte. Köszönjük meg neki, így történhet meg, hogy bizonyos pontokról bármerre tekintünk, érintetlen reformkori tájat látunk. Vagy ugyanazt, amit Eötvös Károly, mindőn Gyulai Pál urammal baktatott csendes vitába merülve.Azt mondtuk, a Káli-medence feminin vidék. Való igaz, akit egyszer befogad Tanú-hegyei közé, és az áldozatnak van hozzá hallása s látása, azt nehezen ereszti forró öleléséből. De vajon befogadja-e valaha igazán? A tájba kellő alázattal könnyű belesimulni. Az életet meg lehet szokni, a ritmust fel lehet venni. Ha van munka, és nem őrli a mindennapokat az egzisztenciális bizonytalanság, itt létezni Isten ajándéka. Az emberi közösségbe való befogadtatás más kérdés. Ha a gyökerek „csak” lelki eredetűek, és hiányoznak a rokoni kötődések, valójában sosem történik meg. Már az elfogadás is nagy dolog, de nem biztos, hogy érdem kérdése, száz oka lehet. Az új nyaralók hamar elsajátítanak néhány helyi kifejezést, és boldog tudatlanságukban szívesen ismételgetik, hogy ők bebírók. Ki kell hogy ábrándítsam őket: a bebírók területtel is rendelkeznek. A nyaralók szimplán gyüttmentek.Kerner Gábor szép portáján ülünk. Ő a betelepülők első generációjával érkezett e vidékre. Szilvapálinkát fogyasztunk, miközben a káli-medencei bevándorlásról beszélgetünk.– Mikorra tehető az első hullám?– A Káli-medencét a hetvenes évek végén fedezte fel a filmvilág, jött Jancsó, Sára, Szomjas. Mindez része Magyarország hetvenes évekbeli felfedezésének, ami a táncházmozgalommal kezdődött és a Káli-medence felfedezésével végződött. Aki magyar, ide tart. Akkor még a mesés Eötvös Károly-i világot lehetett itt felfedezni, egyrészt a tájban, másrészt a helybéli, jó tartású emberekben. Azokban, akiket agyoncsapott a téeszvilág, de még hordozták azt a fajta kisnemesi tartást és kultúrát, ami jellemző volt ezekre a falvakra a háború előtt, és még utána is sokáig.– Az első eufória után a betelepülő tagadhatatlanul érdekes dolgokat tapasztal, de ezek sorában – tisztelet a kivételnek – mintha utoljára jelenne meg a kisnemesi tartás.– Azok az emberek, akikkel az első betelepülők közvetlen kapcsolatba kerültek, meghaltak, nincsenek már. Míg a betelepülők a házukkal borzasztó érzékenyen bántak, példaértékűen helyreállították, addig a saját, városról hozott életformájuk és gazdagságuk keményen torzította a helyi tudatot és gondolkodást. Az embereket megzavarta a pénz.– Ezért van az, hogy „a hülye pesti” azóta is mindenért a többszörösét fizeti, tekintet nélkül arra, hogy „szívből” jön vagy teli zsebbel?– Ezzel párhuzamosan folyt a porták értékének felverése, alku és értékrend nélkül vásárolták fel az ingatlanokat. Az, ami korábban elképzelhetetlen volt, tudniillik meggazdagodni munka nélkül, bekövetkezett. Hiszen ami a helyi ember szemében értéktelen volt és hideg (generációk óta fáztak ezekben a házakban), az egyik pillanatról a másikra arannyá változott. Végül is a torzulás ennek köszönhető. Felborult egyfajta értékrend.– Először tehát a filmesek fedezték fel újra Kál horka földjét. Magyar Hollywoodnak is hívták a fanyalgók. Kik jöttek még?– Építészek. Egy majdnem érintetlen népi építészeti kultúrát találtak itt. Műemlékeket, lerobbant, de háborítatlan faluképeket, ősi anyagokat, építési technikákat. Arányokat, arányrendszereket, emberi léptékeket.– Mikor jött a következő hullám?– Az már a kilencvenes évek elejére tehető. Az első generáció lecsendesedik, szépen megöregszik. Jön egy új hullám, elsősorban a politikai változásoknak köszönhetően. Egyfajta repatriáló magyarság Svájc, Németország területéről, akik ugyanolyan érzékenységgel nyúlnak a házakhoz, mint az első, példaadó generáció.– Kik alkották a betelepülők következő generációját?– Nekik már semmi közük az előző hullámhoz. Sok pénzzel nagy házakat építettek. Nem törődtek az arányokkal, odáig jutottak, mint Kós Károly a városmajori iskolájával: jellemzőek ugyan rá a népi jegyek, a boltívek, a nádtető, a fehér falak, de a borzasztóan torzult arányok is.– Mindez persze nemcsak az építészetben jelenik meg, hanem a mentalitásban is.– Ennek a legeklatánsabb példája Salföld.– Skanzen?– Műfalu. Ugyanakkor felkúsznak a Fekete-hegy oldalára az úgynevezett pincék présházakkal, kivágott szőlőkkel és aszfaltozott hegyi utakkal. Bekövetkezik az idegenforgalmi torzulás: István, a király Szentbékkálán, Hotel Pegazus, tízezer ember, ötezer gépkocsi.– Aki ide élni jön, bátor és előrelátó. Bátor, mert feladja a sikert, pénzt, nőket, csillogást, valamint a sarki fűszerest. Előrelátó, mert nem harminc kilométeres körzetbe vonul ki, ahol a kivonulók hamarosan megteremtik ugyanazt a környezetet, ami elől elmenekültek. Az igazi kitelepülő bezárja a talmi kapukat, és az ősieket nyitja ki újra. De miért pont a Káli-medencében?– Ez nehezen magyarázható csoda, aminek őrületes ereje van. Az a hihetetlen szabadságérzet és átláthatóság, ami akkor is magával ragad, amikor a Kopasz-hegy tetején állsz, és akkor is, amikor a Kornyi-tó partjáról nézed a Kopasz-hegyet. A madarak, a szél és a természet adja azt a kisugárzást, ami a rómaiakat és a többieket is maga alá gyűrte, letelepedésre kényszerítette. Ami miatt az ember itt maradt és itt ragadt, az a körülöttünk lévő természet megmagyarázhatatlan erejének köszönhető. Valószínű, hogy ugyanaz, mint ami a Csíki-medencében érezhető, az Őrvidéken.