Bérre menő küzdelem

Zúgolódnak a szentendrei lakásbérlők. A zömében kispénzű nyugdíjasok polgári engedetlenségi mozgalmat hirdettek, mert véleményük szerint az önkormányzat jogtalanul emelte négy-ötszörösére a lakbéreket. Többek szerint elképzelhető, hogy ezzel a módszerrel akarnak megszabadulni azoktól a bérlőktől, akik a kiemeltnek számító,belvárosban található ingatlanokat „foglalják”.Ez az – mutatja otthonát Rodler Lajos, ám tőmondatában nyoma sincs az „én házam az én váram”-fajta büszkeségnek, inkább valamiféle aggodalom érződik, hogy egyáltalán elférünk-e, és ha igen, akkor milyen sorrendben célszerű bevonulni a huszonnégy négyzetméteres önkormányzati ingatlan nappali, háló-, vendégszobájába. A megoldás roppant egyszerű: mi be, házigazdánk ki, felesége pedig marad a helyén. Már-már nyugodna a helyzet, amikor a szomszéd, a szintén polgári engedetlen Geiger Józsefné érkezése újabb helycseréket tesz szükségessé.– 1982. október 14-én kaptuk ezt az ingatlant szükséglakásként – mondja Rodler Lajos a közlekedő-konyha-előszoba ajtajából. – Sopronban leadtuk a hatvanhat négyzetméteres összkomfortos lakásunkat, úgy költöztünk ide, a Kőhegyre, de a feleségem beteg lett, s már nem volt képes minden áldott nap megbirkózni a szintkülönbséggel.– Kétezer-nyolcszáz lépés, megszámoltam – veti közbe Rodler Lajosné valahonnan a betegágy mélyéről.Rodlerék mindazonáltal örültek az apró bérleménynek, lelkesen fizették a kilencvennégy forintos lakhatási díjat, s mert az egyetlen szobácskába galéria készült, jutott hely a fiúknak is. Az első s egyben utolsó állagmegóvás még a tanácsi időkben történt: az illetékesek a falakba süllyesztett talapzaton nyugvó galériát egy ormóltan szerkezetre cserélték, amely összességében két négyzetméterrel nyomta össze a lakteret, és egyéb, átvizesedés elleni fejlesztéseket is végeztek, így a Rodler-lak mostanság nedvesedik, penészedik és – főként ősszel – a Szentendrét övező erdők fáihoz hasonlatosan hullatja a tapétát meg a vakolatot.A komfortosodás következő szakaszában a család bevezettette a gázt, ám hiába vásároltak vadonatúj konvektort, úgy érzik, erre a lépésükre is ráfáztak.– A beruházáshoz háromszázezer forint kölcsönt vettünk föl, az kamatokkal együtt majdnem négyszázezer. Két nyugdíjasnak. El lehet képzelni a boldogságot, amikor kezünkbe vettük az önkormányzat levelét, amelyben arról értesítettek minket, hogy százezer forinttal mérsékelik a költségeinket. Ötvenezret kaptunk készpénzben, ötvenezret pedig az akkor 2112 forintos havi lakbérbe számítottak be.A következő, az idén márciusban érkezett hivatalos levél viszont már sokkal kevesebb örömöt szerzett.– Döbbenten olvastuk, hogy a hivatal a vezetékes gáz miatt összkomfortos ingatlanná minősítette a lakást, és a bérleti díjat is ez alapján állapítják meg 5760 forintban.Az ötlakásos társasház hátsó traktusában lakó Mátyus József feleségével, unokájával, valamint lányukkal Geiger Józsefnével hasonló hangulatban böngészte a márciusi értesítést. Talán akkor is, mint most, az udvarra szaladtak, hogy szembesülve a valósággal megpróbálják értelmezni a lakbéremelést.– A tető: látják, hogy milyen. A csatorna bármikor beszakadhat, csak azt nem lehet tudni, hogy épp ki fog elsüllyedni. A vakolat hull, leginkább nyáron, amikor az osztálykirándulók onnan fentről, a templomtól köveket dobálnak le ide – készít gyorsleltárt Geiger Józsefné, Rodler Lajos pedig a háttérben bólogat némán, hogy ő mint az önkormányzati intézkedés ellenében alakult Lakásbérlők és Lakók Egyesületének, vagyis a Labénak a tagja sem mondhatna szomszédainál egyebet. Aztán mégis kiegészíti a látottakat.– A Labe fölszólította a tagságot, hogy továbbra is csak az emelés előtt érvényes bérleti díjat fizesse. Megvárjuk, amíg a polgármesteri hivatal bírósághoz fordul, hogy majd jogi úton bizonyíthassuk igazunkat.Palik Józsefné is csatlakozott a kezdeményezéshez. A Ferenczy család egykori műteremlakásának pincéjét bérlő família a fél évvel ezelőtti négyszeresére, 10 030 forintra növelt bérleti díj ellen tiltakozik. S a kétgyermekes családanya kérés nélkül is mutatja fölháborodásuk okát: nyolcan lakják a kilencvennyolc négyzetméteres szuterént a sógorékkal és az anyóssal együtt, s közös a konyha, a vécé meg a fürdőszobának kinevezett penésztelep is.– Szikráznak a vezetékek, olyan vizesek a falak. A gyerekek a minap fejvesztve ugrottak ki a kádból, mert a bojler valóságos tűzijátékot produkált – eleveníti föl az elmúlt hét eseményeit Palikné, s közben a konyhába irányít bennünket, mert szerinte ott lehet leginkább érezni a kiűzhetetlen dohszagot.– Hiába szellőztetünk, ráadásul anyus szobájának, amit a fáskamrából alakítottunk ki, még ablaka sincs.És ha már a nyílászárók szóba kerültek, a sógorasszony is beinvitál a lakrészükbe, ahonnan nemrég még kiváló kilátás nyílt Szentendre történelmi városrészére.– Tűzfal – nevezi nevén a magánberuházás eredményét, amely ablakuktól jó méternyire magasodva három esztendeje állja útját a napfénynek.A Labe tagjai azonban nem csak a rossz lakhatási körülmények ellenére drasztikusan megemelt bérleti díjak miatt aggódnak. Szerintük elképzelhető, hogy az önkormányzat ezzel a módszerrel akar megszabadulni azoktól a bérlőktől, akik a kiemeltnek számító, belvárosi részben található ingatlanokat „foglalják”. Ráadásul – állítják – az sem érezheti magát teljes biztonságban, aki mindent becsületesen fizet, hiszen 2000. november 30-tól azoknak a bérlőknek a lakásait, akik 1995. november 30-ig nem éltek vételi jogukkal, az önkormányzatok egy harmadik személy részére akár lakottan is értékesíthetik.– Pedig mi már 1994-ben jeleztük vásárlási szándékunkat, csakhogy a kérelmünkre a mai napig nem kaptunk semmiféle választ. S valószínűleg azért nem reagált a hivatal, mert mi kedvezményesen juthatnánk hozzá az ingatlanokhoz – magyarázza Rodler Lajos, miért is jogosak a Labe-tagok félelmei.– Szentendre város képviselő-testülete a megemelt bérleti díjak mellé országosan is egyedülálló lakbér-támogatási rendszert dolgozott ki, amelynek értelmében támogatást kapnak mindazon bérlők, akiknél az egy főre jutó jövedelem a rezsiköltségek levonása után nem haladja meg a tízezer forintot – jelentette ki dr. Dombovári Ottó, Szentendre jegyzője. Hozzátette: félelemre semmi ok, mivel az önkormányzat nem kívánja értékesíteni a történelmi városrészben található ingatlanjait.– A kiemelt övezeti lakások a törzsvagyonba tartoznak, tehát nemhogy eladni nem fogja ezeket a város, hanem megpróbálja valamennyit fölújítani – folytatta dr. Dombovári Ottó, aki szerint furcsa, hogy épp azok a polgárok szeretnék megvenni a sok milliót érő bérleményeket, akik az öt-tízezer forintos lakbért sem képesek kifizetni.– Mondok egy példát. Az önkormányzat nemrég értékesített egy ötvenöt négyzetméteres, piaci értékén öt és fél milliót érő lakótelepi panellakást kedvezményesen, egymillió-kétszázezer forintért. Az értékesítés alapja ugyanis a forgalmi érték negyven százaléka, s ezt további kedvezmények csökkenthetik. A belvárosi ingatlanoknál tehát a jelenleg érvényes 500-600 ezer forintos négyzetméterárat figyelembe véve a bérlőknek még kedvezményesen is öt-tíz millió forintot kellene fizetniük.A Labe-tagok is gyakorta hangoztatnak hasonló matematikai fejtegetéseket. Csörög Imre például harminchét négyzetméteres bérleményének sokadszori penésztelenítése közben dolgozta ki problémamegoldó elméletét.– Véleményem szerint a lakbéremelést megszavazó önkormányzati képviselők tiszteletdíját is ötszáz százalékkal kellene megemelni, majd másnap csupán száz százalékkal csökkenteni. Száz százalékkal, ugye, értik?