Dunaferr Rt.: felbontott vagyonkezelői szerződés

A kormány tegnapi ülésén úgy döntött: az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. bontson szerződést az Acél XXI. Kft.-vel, és vizsgálja felül az általa kötött szerződéseket. Orbán Viktor miniszterelnök korábban már kezdeményezte a Dunaferr Rt. – amely részvényeinek 60,3 százaléka az ÁPV Rt., 23,6 százaléka a Kincstári Vagyon Igazgatóság (KVI) kezében van – 1996 októberében kötött vagyonkezelői szerződésének felülvizsgálatát. A kormány megítélése szerint ugyanis a megállapodás érdemtelenül juttatta többmilliárdos haszonhoz a cég vezetőit.Négy évvel ezelőtt pályázatot írt ki az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.), amelynek nyertese a Dunaferr Rt. vezetéséből alakult, százmillió forint törzstőkéjű Acél XXI. Kft. lett.Egy negyedévvel a szerződéskötés után – 1996 végén – ötmilliárd forint értékű vagyongyarapodást regisztrált a 21 tagú kft., igaz, ez abból eredt, hogy a szerződéskötéskor még nem volt kész a vállalat konszolidált mérlege. Emiatt akkor csak az előző évi saját tőkét tudták figyelembe venni, ami 36,9 milliárd forintos összeg volt. 1997-ben és 1998-ban 12-13 milliárd forintos vagyonnövekedést regisztráltak.Az ÁPV Rt. ennek kapcsán leszögezte, hogy az Acél XXI. Kft.-vel kötött vagyonkezelési szerződés módosítását, esetleg felmondását kezdeményezi. A vagyonkezelő szerint igen különös – és az adófizetők számára hátrányos – megoldás az, hogy egy állami cég vezetői munkaszerződésben rögzített feladataik elvégzéséért a fizetésen és a prémiumon felül még milliárdos nagyságrendű sikerdíjat is kaphassanak. Az ÁPV Rt. jelenlegi vezetése szerint irreális a sikerdíj számítási módja is, hiszen már a szerződéskötés pillanatában tudható volt, hogy az Acél XXI. Kft. tényleges eredményjavulás nélkül, könyvelési műveletekkel is növelni tudja a Dunaferr Rt. saját vagyonát, így kockázat nélkül hozzájuthat a hatalmas sikerdíjhoz. Az ÁPV Rt.-nél a kormány határozata nyomán részletes belső vizsgálat indult a szerződés létrejöttének tisztázására, amely kitér a vagyonkezelő akkori vezetői, a Tocsik-ügyben elhíresült Szokai Imre elnök és Kocsis István vezérigazgató jogi felelősségére is.Az ÁPV Rt. 1996. október 1-jén vállalkozói típusú vagyonkezelői szerződést kötött a Dunaferr Rt. huszonegy vezetője által erre a feladatra alakított Acél XXI. Kft.-vel a Dunaferr Rt. öt évre történő vagyonkezelésbe adásáról. A szerződéskötést nyílt, egyfordulós pályázat előzte meg, amelyre az Acél XXI. Kft. volt az egyetlen jelentkező. A szerződés a kft. vagyonkezelői díját úgy állapította meg, hogy a társaság saját tőkéjének egy ezrelékét képező fix díj mellett sikerdíjat is biztosított: ez a saját tőkenövekményének 12,5 százaléka (illetve alulteljesítés esetén 4 százaléka). A sikerdíj elszámolása a vagyonkezelési szerződés lejártakor esedékes, a megállapodás szerint azonban az évenkénti teljesítés alapján sikerdíjelőleg kifizetésére kerül sor. A tulajdonosi jogátadás egyik sajátos eleme például az, hogy Horváth István, a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója felett a munkáltatói jogokat (fizetésének, prémiumának, munkafeladatának, hatáskörének megállapítása) az Acél XXI. Kft. ügyvezető igazgatója, Horváth István (azaz saját maga) gyakorolja.Az Acél XXI. Kft.-be tömörült 21 cégvezető a Dunaferr Rt.-ben végzett munkájáért saját rendes fizetésén és prémiumán felül eddig közel nettó 430 millió forintot vett fel. 1996-ra vonatkozóan a privatizációs szervezet 153 millió forint plusz áfa sikerdíjelőleget fizetett ki, a szintén tulajdonos Kincstári Vagyon Igazgatóság pedig 1996-ra 43 millió forint plusz áfa, 1997-re vonatkozóan pedig több mint nettó 200 millió forintot utalt át. Fix díjként az Acél XXI. Kft.-be tömörült cégvezetők harmincötmillió forintot kaptak. A vagyonkezelő jogi igazgatósága még a ’96-os szerződést megelőzően leírt véleménye szerint az Acél XXI. Kft. által benyújtott pályázat több oknál fogva is érvénytelen volt. Így például a pályázó nem fogadta el a pályázat díjazási feltételeit, hanem maga szabta meg azokat. A pályázat értékelésekor az egyedüli induló Acél XXI. Kft. a bíróságon még be sem volt jegyezve. A jogi igazgatóság már akkor felvetette, etikus-e az Acél XXI. tulajdonosainak azért külön vagyonkezelési (fix és sikerdíjat) fizetni, amiért – mint a Dunaferr Rt. vezető menedzserei – rendes fizetést kapnak.Módosított szerződésAz 1997-es vizsgálatában az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága megállapította, hogy a „vagyonkezelésbe adás előtt nem történt meg a társaság vagyonértékelése, így viszonyítási pont híján, csak a saját tőkealakulása alapján nem lehet a cég értékének növekedését megbízhatóan elbírálni”.A bírálatok nyomán az ÁPV Rt. akkori vezetése 1997-ben több pontban módosította a vagyonkezelési szerződést. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálati anyaga kiemeli: „a szerződés módosítása az ÁPV Rt.-ben tapasztalható jelentős szakmai véleményeltéréseket nem szüntette meg”. Az ÁSZ-nak az ÁPV Rt. 1997. évi tevékenységével foglalkozó jelentése kiemelte: a szerződés előkészítése során felajánlott (a Princz-féle Postabank által vállalt) „bankgarancia nagyságrendekkel alatta maradt a kezelésbe vett vagyonnak, az esetlegesen felmerülő kártérítési felelősségnek... A sikerdíj meghatározásának módszere aggályos, mivel a vagyonkezelési ciklus záróidőszakában a mérlegben kimutatott saját tőke értéke jelentősen eltérhet a kohászati vagyon tényleges vagyonértékétől”. A tényleges vagyonérték és a könyvelési műveletekkel előállított vagyonnövekedés közti eltérést jól példázza az ÁSZ által kiemelt eset, amely a vagyonkezelési szerződést megelőző időszakra vezethető vissza. Mint az ÁSZ jelzi, az 1996. szeptember 4-én alapított EMA Power Kft.-be történő eszközapportálás során elvégzett eszközátértékelés hatásaként 5,75 milliárd forint értéknövekmény jelent meg.Az 1996-os esztendő után tehát úgy számlázott ki és vett föl az Acél XXI. Kft. közel 200 millió forint sikerdíjelőleget, hogy a Dunaferr Rt.-ben olyan könyv szerinti növekedést mutatott ki, amelynek elérése már a szerződés megkötése előtt biztos volt. Az ÁPV Rt. 1998 augusztusában hivatalba lépett új vezetése a fentiek ismeretében kezdettől fogva szorgalmazta a vagyonkezelői szerződés módosítását. Az fb és az ÁSZ megállapításaival összhangban aggályosnak tartotta ugyanis, hogy a vagyonkezelésbe adás előtt nem történt vagyonértékelés, azaz nincs mihez mérni a vagyongyarapodást; hogy a sikerdíj összegét saját tőkenövekménye szerint számítják ki, holott ez a számviteli vagyonnövekmény könyvelési műveletekkel is előállítható, és a tényleges piaci érték változását nem mutatja; hogy a sikerdíj alapja nemcsak a tényleges gazdálkodásból származó üzemi eredmény, hanem a vagyonértékesítésből származó sajáttőke-növekvés is (lásd az erőmű-értékesítési vagyonnövekedést); hogy a megállapodásban az ÁPV Rt. akkori vezetése jelentős tulajdonosi jogokat adott át a vállalkozónak, ugyanakkor teljeskörűen megmaradt tulajdonosi felelőssége és helytállási kötelezettsége; hogy az ÁPV Rt. kétszer, két jogcímen fizet ugyanazért a szolgáltatásért a Dunaferr vezetőinek. Fizetést és prémiumot, illetve vagyonkezelői díjat is kaphatnak; az ÁPV Rt. hiányosságnak tartja, hogy a szerződésben nincs kikötve privatizációs cél, holott a Dunaferr Rt. nem szerepel a tartósan állami tulajdonban maradó vagyoni körben; nem teljesítés esetére a megállapodás nem tartalmaz garanciákat; a vagyonkezelés költségeit az állam viseli, esetleges hasznát viszont a menedzsmentből alakult magáncég fölözi le; a vagyonkezelői szerződés céljait, a kezelésbe adott vagyon értékének gyarapítását, a technológiaváltás és a privatizáció előkészítését elegendő lett volna a vezetés számára prémiumfeladatként kitűzni.Személyi összefonódásokAz ÁPV Rt. új vezetése már 1998-ban tárgyalásokat kezdeményezett a menedzsment alkotta kft.-vel. A cél az volt, hogy biztosítsa a társaság zavartalan működését, illetve a tulajdonos és a menedzsment vitája ne akadályozza a privatizáció előkészítését. Miután az ÁPV Rt.-nek a tárgyalásokon ismertetett javaslatait az Acél XXI. Kft. nem fogadta el, az ÁPV Rt. – ÁSZ- és fb-véleményeket is figyelembe véve – nem fizette ki az 1997-es és az 1998-as év után igényelt, milliárdos nagyságrendű sikerdíjelőleget. Az ÁPV Rt. 1999-ben közbeszerzési pályázatot írt ki a csoport 18 cégének teljes körű vagyonértékelésére, amely feltárja a cég valós vagyoni helyzetét, értékét, és ezzel hatékonyan elősegíti egy reális privatizációs koncepció kidolgozását. Az ÁPV Rt. célja, hogy a Dunaferr menedzsmentje számára ne az alaptevékenységért járjon vagyonkezelői díj, hanem a majdani sikeres privatizáció után, lehetőleg részvényben jussanak hozzá járandóságukhoz. Szükséges a díj számításának megváltoztatása is, hogy az a tényleges piaci értéket tükrözze.A vagyonkezelési szerződés megkötésével kapcsolatban felvetődik, hogy a szervezet előző vezetése az ügyben megfelelően képviselte-e a tulajdonos állam érdekeit. Ezért az ÁPV Rt.-ben belső vizsgálat indult a szerződéskötés körülményeinek tisztázására, a vagyonkezelő akkori vezetői, a Tocsik-ügyben elhíresült Szokai Imre elnök és Kocsis István vezérigazgató esetleges jogi felelősségének megállapítására.Az ÁPV Rt. jelenlegi vezetése mielőbb szeretné megkezdeni a Dunaferr magánosítását. A kiválasztott könyvvizsgáló céget – az Arthur Andersent – ennek érdekében megbízta: készítse el a Dunaferr-csoport 18 cégének vagyonértékelését. Ez elsősorban gazdasági átvilágítás volt, amely kiterjedt az esetleges személyi összefonódások kimutatására is. Az átvilágítás csak azokra az adatokra támaszkodhatott, amelyeket az Acél XXI. Kft.-tagok bocsátottak a tanácsadó cég rendelkezésére. A tanulmányban olyan cégek is szerepelnek, amelyek állami tulajdonban még veszteséget halmoztak fel, magántulajdonban (amelyben több Acél XXI. Kft.-tag is megtalálható) pedig már nyereségesen működnek. A személyi összefonódások miatt – a menedzsment tagjai beszerzési és értékesítési társaságokban is tulajdonosok – kérdéses, mennyire tudja fenntartani a Dunaferr a nyereségességét – vélik egyes szakértők. Az átvilágítás után a kormány újabb vizsgálatot kezdeményezett, amely a társaság osztalékpolitikájára, a személyi összefonódásokra és a vállalat profiljához nem illő befektetésekre irányul.A Dunaferr-csoport augusztusi közgyűlése mínusz 1,36 milliárd forintos mérleg szerinti eredménnyel fogadta el a tavalyi éves beszámolót, amelyet piaci okokkal magyarázott.Túlmentek a határonA Heti Világgazdaság egy korábbi értesülése szerint az ÁPV Rt.-nél megtalálták az Acél XXI. Kft. „megpuhításához” szükséges eszközt: az idei februári rendkívüli közgyűlésén delegáltja jegyzőkönyvbe mondta, hogy az Acél XXI. Kft. 1999-ben túllépte a Dunaferr vagyonkezelői szerződésében engedélyezett eladósodási szintet. Ez egyes vélemények szerint a szerződés kártérítés – azaz a sikerdíj-kifizetés – nélküli felbontását teszi lehetővé. Az Acél XXI. Kft. ellenállása esetén az ÁPV Rt. bevetheti végső fegyverét is: a szerződés ugyanis hat hónapi felmondással érvényét veszíti, ha a kormány elfogadja a cég privatizációs stratégiáját.A Dunaferr vagyonkezelési megállapodásával kapcsolatos problémákról nyilatkozott a napokban az MTI-nek Gansperger Gyula, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. elnök-vezérigazgatója.Elmondta: a vagyonkezelő számára egyértelműen hátrányos az a szerződés, amelyet 1996-ban a Dunaferr Rt. vagyonkezelésére az ÁPV Rt. akkori menedzsmentje kötött az Acél XXI. Kft.-vel. A szerződésben rögzítettek egy olyan pontot, amely meghatározta, hogy az összes eszközhöz képest mekkora lehet a Dunaferr Rt. eladósodottsága. Az eladósodottsági mutató betartása alól már 1997-ben és 1998-ban is felmentést kért a Dunaferr, amit akkor meg is kapott. Tavaly azonban, az ÁPV Rt. nem adta meg az ismételt felmentést, ennek ellenére a társaság túllépte a rögzített mértéket, és ezzel megszegte a vagyonkezelői szerződést.Az elnök-vezérigazgató szólt arról, hogy többször is vizsgálódtak a Dunaferr Rt.-nél és annak vállalatcsoportjánál különböző ellenőrző hatóságok, így a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, valamint az ÁSZ ellenőrei. Mivel a Dunaferr Rt. megsértette az ÁPV Rt.-vel kötött vagyonkezelési szerződést, a miniszterelnök felkérte az ÁPV Rt. vezetését, hogy tűzze napirendre a szerződésszegés megvizsgálását, és tegye meg a szükséges lépéseket.Gansperger Gyula több szabálytalanságra is felhívta a figyelmet a Dunaferr-rel kapcsolatban. Az Acél XXI. Kft.-t kvázi a Dunaferr menedzsmentje jelenti, azaz a menedzsment igen sajátos helyzetben, valójában tulajdonosi és munkavállalói szerepben is van egyszerre az állami társaságban. A Dunaferr Rt. kiterjedt vállalatbirodalommal rendelkezik. A vagyonkezelő gyakran tapasztalta azt, hogy a Dunaferr Rt. megrendelést adott olyan leánycégnek, amelyben az anyavállalat menedzsmentjének tagjai magánszemélyként tulajdonosok. Az ÁPV Rt. többször kérte, hogy ezt a gyakorlatot szüntessék meg a Dunaferrnél.Az elnök-vezérigazgató hangsúlyozta: az ÁPV Rt. a Dunaferr napi ügyeinek intézését csak „szemlélő módjára” tudja követni, mivel eddig nem sikerült saját szempontjait elfogadtatni az Acél XXI. Kft.-vel a vállalat irányítására vonatkozóan. Az ÁPV Rt. ugyanakkor már döntött a Dunaferr Rt. privatizációs menetéről, arról, hogy tanácsadót kér fel a tényleges magánosítás lépéseinek kidolgozására. Az állami vagyonkezelő nem szeretné úgy elindítani a magánkézbe adást, hogy vitatott ügyek nehezítsék az értékesítést.