Négy és fél évvel a halála után jelent meg Siklósi Örs első szólólemeze, és olyan, mintha a sírból üzenne

Kísérteties áthallások tarkítják a Ruppótlan című albumot. Siklósi Örs születésnapján, szeptember 4-én adták ki a korongot, amin az AWS egykori frontembere 2019-ben kezdett dolgozni. A korábban felénekelt dalokat a barátai fejezték be.

Siklósi Örs Fotó: Siklósi Örs

Megesik olykor, hogy egy népszerű előadót a halálhíre kapcsán ismerek és kedvelek meg, különösen, ha egy fiatal tehetségről van szó. Így jártam mások mellett az amerikai trap két meghatározó figurájával, Lil Peeppel és Juice WRLD-del, de sosem felejtem azt a fejfájós, karanténidőszakos februári reggelt, amikor az első hír, ami szembe jött, az volt, hogy Siklósi Örs meghalt, mindössze 29 évesen.
 

Siklósi Örs új arcát ismerhetjük meg a szólólemezén (Fotó: DRK )

Ismertem a Viszlát, nyár! című számát, és nagyon vagánynak tartottam, hogy egy ilyen dallal indultunk az Eurovízión, ráadásul olyan látványosan prezentálták a versenyen, mintha egy élvonalbeli amerikai bandáról lenne szó. Viszont ennek ellenére sem mélyültem el az életművükben egészen Siklósi Örs haláláig, amikor kíváncsiságból belehallgattam néhány számukba, majd annyira elkaptak, hogy egy darabig szinte más sem zakatolt a fülemben. Egyrészt ki merem jelenteni, magyar nyelven senki nem írt még jobb szövegeket a metalcore műfajában, másrészt utólag hidegrázósak a számok, olyan, mintha előre megérezte volna, hogy nem lesz hosszú élete. A számok jelentős részében megjelenik a halál, az elmúlás, a búcsúzás, mindez azért is kísérteties, mert leukémiában hunyt el, szóval nem arról szól, hogy egy depresszióval küzdő srác lett volna, aki az öngyilkossági gondolatai adta ki magából. Sőt, állítólag egy végtelenül pozitív figura volt, ha azon gondolkozom, ki az a magyar előadó, akit sajnálok, hogy sosem láttam élőben koncerten és nem is interjúztam vele, akkor az elsők között ugrik be a neve. Amikor a zenészkollégái vagy a rajongók megemlékeztek róla, nem volt senki, aki nem vibráló, pozitív és barátságos embernek írta le. Nem lehet pusztán a kegyelettel magyarázni azt, hogy egyszer sem hangzott el vele kapcsolatban, hogy nehéz személyiség lett volna, nem kérdés, valóban iszonyat jó fej lehetett.

Mintha Siklósi Örs előre megérezte volna a korai halálát

És az AWS mellett 2019-ben elkezdett dolgozni egy szólólemezen, amelyen olyan dalok szerepelnek, amelyek nem illeszkedtek az anyazenekarához, az ismert okok miatt nem tudta befejezni, de szerencsére felénekelte a számokat. A barátai és a családtagjai pedig úgy érezték, túl értékes anyagról van szó ahhoz, hogy a fiókban maradjon és teljesen igazuk van, Örs itt is lenyűgözően prezentálja a bőven átlagon feletti szerzői képességeit.

És bár az így megszületett Ruppótlan című albumot az AWS-hez képest jóval derűsebb hangulat jellemzi, de néhány szöveg ezúttal is olyan, mintha megjósolta volna a halálát. Rögtön a nyitódalban azt énekli, hogy ,,Vadul táncolok az összeomlással”, de a záró tétel az igazán áthallásos, amely azokkal a sorokkal indul, hogy „Vigyetek az erdőbe, hogy lássam újra a fákat / Vigyetek messzire innen, megfullasztottak a házak / Nincs nekem itt már maradásom / De a felhők felett megtalálom”. Aztán pedig jön a refrén:

Nincs nekem itt már maradásom / De a felhők felett megtalálom / S ha elnyom az erdőben az álom majd / Talán újra hazavágyom / Vigyetek vissza a helyre / Ahol élnem kellett volna / Hadd takarjon el erdő falevél takaróval

Nulla százalékban vagyok spirituális, de egészen félelmetes, hogy éppen ezek a gondolatok jártak a fejében, a halála után hallgatva pedig tényleg olyan, mintha a túlvilágról üzenne.