Egy intelligens épület

Állok az üres teremben, alattam a kétszintes álpadló rendszer, felettem kábeltartó tálcák, és eszembe jut a SOTE számítóközpont és benne az ESZR R20, negyedszázaddal ezelőtt. Innen már nem nehéz továbbgondolni a dolgot, és elképzelni, hogy benépesül a terem, itt is, ott is állványok, bennük számítógépek, útválasztók, kapcsológépek. Ugyanúgy gépterem, mint a huszonöt évvel ezelőtti, és mégis mennyire más, ezerszer, milliószor több tudás, képesség jut majd benne egy négyzetméterre, mint akkor. Talán csak az maradt meg, hogy az álpadló minden négyzetméteren egy tonna súlyt bír el.Budán vagyunk, a márciusban Németországban alakult Infigate most megnyitott budapesti központjában. A valamikor Ericsson, aztán Standard, Beloiannisz majd BHG fő épülete mögött, a Hauszmann Alajos utcában, egy különálló, gyönyörűen átépített kétemeletes házban. Vezetőim Fehér Miklós és Szalay Norbert, az Infigate munkatársai. Lelkesen magyarázzák, mutogatják, hol jönnek be az üvegszálak – az első pár, a Pantelé, már megérkezett – egy rendezőszekrénybe, ahonnan aztán tovább megy majd belőlük a jel valamelyik számítógépterem valamelyik berendezésébe.Gyorsul a fejlődés, elég egy cégnek, ha a fő tevékenységére koncentrál, amit lehet, másra bíz. Ez az, amiért gomba módra szaporodnak a világban az ehhez hasonló üres számítóközpontok, amelyekbe illő díj fejében befogadják bárki kiszolgálóját, kapcsológépét, vigyáznak is rá, működtetik. Az Infigate-ben azonban nem ez a legvonzóbb, hanem az épületet rövidesen két irányban is, Ausztrián, illetve Prágán keresztül Németországgal öszszekötő nagyon nagy megbízhatóságú üvegszál köteg. Valamint az, hogy a legtöbb, saját hálózattal bíró távközlési cég – az alternatívoknak és a Matávnak egyaránt húzódik a közelben közműalagútja – könnyen be tud kapcsolódni. Vagy egy tucat házat néztek meg, mire ezt kiválasztották, mondja Fehér Miklós.Azok a nyugati távközlési vállalatok, amelyek a teljes liberalizálás után várhatóan megjelennek itthon, hogy ha másból nem, legalább a nemzetközi távolsági beszélgetések bevételéből részesüljenek, itt kész infrastruktúrát találnak majd, és gyorsan létrehozhatják a szélessávú összeköttetést a saját világhálózatukkal. De számítanak megrendelőként, partnerként és szolgáltatóként egyaránt a már itt működőkre, a Vivendire, a Pantelre, a Novacomra, a GTS-re és a többiekre is. Ha sikerül a tervük, a Magyarországon idegen, de itt távközlési szolgáltatást nyújtani kívánó külföldi cég rajtuk keresztül faltól falig tartó szolgáltatáshoz jut. Németországtól idáig az Infigate, innen pedig a vásárlóhoz a házban bent lévő valamelyik, esetleg több szolgáltató viszi tovább a jeleit. Készen kap egy lehetőséget, neki már csak ki kell használnia.A nagy távolsági hálózat mellett szerényen megbújik az épületben a szokásos strukturált hálózat is. Ezen keresztül ellenőrzik az épületet, vezérlik a gépészeti berendezéseket, riasztják, ha kell, a tűzoltóságot és így tovább. Ha benépesülnek a számítógéptermek, energiára is szükségük lesz. Akkor is, ha valamiért a Budapesti Elektromos Művekből nem érkezik elég áram. Háromszoros a biztosítás. Van egy külön kisfeszültségű hálózat, amit akkumulátorok biztosítanak, és van egy nagyfeszültségű hálózat, amit első lépésben APC Silcon berendezések biztosítanak. De felállítottak a pincében egy hatalmas generátort is, amit ha baj van, az energiaellátást vezérlő rendszer azonnal bekapcsol, és az, amíg van üzemanyag, fenntartja az áramellátást.Itt minden mindennel összefügg, magyarázza Fehér Miklós. Amikor megkötünk valakivel egy szerződést, az arról is szól, hogy az itt elhelyezett berendezései áramkimaradás esetén milyen prioritással maradnak a hálózaton, mikor szabad őket kikapcsolni. Ha gond van, mindent megtesznek azért, hogy ne legyen, mindig a legfontosabb szolgáltatások fenntartására kell koncentrálni. Azt pedig, hogy melyik a legfontosabb, a szerződések döntik el.Az Infigate saját hálózati berendezéseit a Norteltől vette, és azokat a Kapsch telepíti. Azért választotta őket az Infigate, mert jelen vannak minden, az üvegszál hálók által érintett fővárosban. A rendszerfelügyelet automatizálható részét is egy Nortel-programra bízták, a Preside-ra. Még meg sem jelentek az első vendégek a gépteremben – azt, amire az Infigate vállalkozik, világszerte hotelszolgáltatásnak nevezik –, a cég vezetése Németországban már dolgozik a következő lépésen. Ki akarnak építeni egy saját gépparkot is, amire bárki telepítheti majd a szolgáltatását, legegyszerűbb esetben egy cég a világháló-állomását. Ha sikeresek, sok a látogatójuk, nem kell új számítógépet vásárolniuk, elegendő megnövelni az Infigate-től vásárolt kapacitást. De olyan konstrukció is megvalósítható ezzel a lehetőséggel, hogy valaki minden saját eszköz nélkül indít kapcsolati szolgáltatást: kártyákat bocsát ki, azonosítóval, amivel külföldre lehet telefonálni. Bérbe veszi az Infigate-től a szükséges kapacitást, és már működik is az új telefontársaság – no persze majd csak ha megszűnik a monopólium –, ő pedig nem is foglalkozik mással, mint a kártya forgalmazásával.