[e]gységben az er364

Annyira megtetszett az e-businesshez kiötlött, az @ jelre hajazó írott e betû az IBM marketingeseinek, hogy most igyekeznek mindenhova odaszuszakolni. Az október eleji bejelentés azonban az eserverrôl – vagyis e kiszolgálóról – ennél jóval több. Kimondottan is egy stratégia végét és egy másik kezdetét jelöli, míg kimondatlanul sok minden egyebet is feltételezhetünk mögötte. A bejelentés lényege, hogy felmenô rendszerben – vagyis az új modellek bejelentésének rendjében – egységesítik a számítógép-kínálaton belül legnagyobb súlyt képviselô kiszolgálóválasztékot. Eddig volt Netfinity, majd lesz eserver xSeries, volt RS 6000, majd lesz eserver pSeries, volt AS/400, majd lesz eserver tSeries, és volt S/390, mostantól lesznek eserver zSeries modellek. Az utóbbi az, amibôl nemcsak bejelentés van, hanem termék is. A legnagyobb vásárlók által már régen várt hetedik generációs S/390 nagyszámítógép helyett a – szinte a teljes magyarországi nagyszámítógép-igényt egyedül kielégíteni képes – IBM eserver zSeries 900-at. Az október elején Budapesten és New Yorkban egyidejûleg bejelentett új kiszolgáló-márkanév bejelentését harminc év óta a legjelentôsebb lépésnek mondta a hardverüzletben Bill Zeitler alelnök, az IBM kiszolgálókért felelôs vezetôje.Az OS/390 alaprendszernek sem lesz több új kiadása, ezen a gépen ugyanis zOS van – ami viszont többet tud, mint az OS/390 legutóbbi változata. Az eserver zSeries kiszolgáló másodpercenként nyolcvanhárommilliárd tranzakció elvégzésére is képessé tehetô. Ezen a típuson vezeti be elôször az IBM a használat utáni fizetés, bérlet lehetôségét. Leszállítják a gépet, amelyben a várható legnagyobb igényre kiépített számítási, tárolási kapacitás van, és a vásárló idôszakos igényei szerint kapcsol be, illetve kapcsol ki benne processzorokat anélkül, hogy ehhez a gépet le kellene állítani. Egy program figyeli, mikor mi van használatban, és hónap végén az általa készített feljegyzések alapján készül a bérleti számla.Szabó Balázs szavai, aki az IBM Magyarország kiszolgáló üzletágának vezetôjeként mutatta be az elképzelést a sajtónak, megerôsítették azt a véleményt, hogy ezzel az új elnevezéssel a korábban már bevezetett e-business-imázshoz kívánja kötni az IBM a kiszolgálókat. A cél, hogy annak a fejében, aki most szerelkezik fel, most indítja vállalkozását a világhálón, kialakuljon egy kép, miszerint internetes üzletét a napi egy beesô érdeklôdôtôl a napi egybillió megkeresésig folyamatosan tudja fejleszteni, ha az IBM eSeries hardverre épít. Ennek a képnek az ad realitást, hogy az internetes programok közös alkalmazáskiszolgáló vagy alkalmazásplatform környezetben futnak, ami pedig az IBM világban a Websphere. Miután a Websphere mindegyik típusú IBM-hardveren létezik, a migráció, a virtuális üzletet bonyolító rendszer átvitele egy nagyobb, erôsebb számítógépre könnyen – és fôleg az internetes elérhetôség megszakadása – nélkül elvégezhetô.Az e-businessbeli piacszerzés mellett azt is jelezheti az egységesítés, hogy az egymással versengô részlegek közötti küzdelem a piacon elriaszthatta a potenciális vásárlók egy részét, és ezen akartak segíteni az IBM vezetôi. De szó lehet arról is, hogy a közeljövôben egyre inkább a szoftverre összpontosít majd az IBM, és a hardvert csak mint a kiváló e-business-eszközkészletek szükséges velejáróját kívánják kezelni.Ha ugyan nem a Sun-vezérigazgató Scott McNealy egy elejtett megjegyzése motiválta az IBM döntését arról, hogy az IBM termékkínálata olyan gazdag, hogy csak az árlista megértéséhez is külön rendszer-integrátorra van szüksége az embernek.