Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy az úgynevezett szervezett utazás az ősi vándorösztön kiélésére alkalmas-e. Az biztos, hogy az ember – a magyar ember pedig különösképpen – szeret utazni. (Vö.: csontdobálás Szt. Gallennél.)Tény, hogy a vasfüggöny hosszú időn át korlátozta ezt a szenvedélyt, lehetett ugyan menni Csehbe, Lengyelbe vagy Jugóba, de Görögbe az átlagember már nemigen juthatott el, legfeljebb a módosabbja, Ibusszal.Jómagam még ifjúkoromban lehetőséget kaptam arra, hogy két hetet töltsek el grátisz, mint hírlapíró, a festői Pag szigetén, melynek környékén a tenger térdig ért, és tele volt szebbnél szebb sünnel. E helyt horgásznom is sikerült, egy útszélen elcsípett szöcskével fogtam egy ötágú tengeri csillagot, amely hazafelé tartó utazásunk során – mint önkényuralmi jelkép – megbüdösödött. Pagon épp akkor szüreteltek. Az őslakosok nejlonzacskókban és cekkerekben hordták be a szőlőt a présházba, főleg biciklin, csak egy öreg muzulmán jött – nyilván idegenforgalmi szempontból – szamárháton. Megmondom őszintén, ilyen nyomorúságos szüretet még életemben nem láttam, ehhez képest egy sima cukorcefrés borhamisítás valóságos népünnepély. Útitársaink között azonban voltak olyanok, akik úgy nyilatkoztak, hogy az Ibusz jóvoltából „belecsöppentünk egy csodába”. Hamisítatlan folklórnak látták a nejlonzacskót és az egyébként girhes szamarat.Azóta nagyot fordult a világ, s a magyar ember továbbra is szeret utazni. S lehetőleg olcsón szeret. Az Ibusz monopolhelyzete megingott. Száz és száz utazási iroda közül választhat az ember, tündökletes helyekre csábítják a legkülönbözőbb travel agencyk, némelyikük fillérekért Tananarivóba röpíti az embert. Livigstone-nak nem volt annyi utazási lehetősége, mint ma egy erzsébetvárosi polgárnak. Nézzük például a Hungary Phenomenal Tour (Tüneményes Magyar Utazás) programajánlatát. Például: „Három hét a Góbi sivatagban”. Megközelítés: felújított Ikarus autóbusszal (WC, természetes szellőzés). Útvonal: Békéscsaba–Alma-Ata–Ulánbátor. Onnan fakultatív gyalogtúra. Szállás jurtában, vagy egyénileg hálózsákban. Ellátás a helyi lehetőségeknek megfelelően. Az utazási idő: 17 nap. (Aki kibírja, részt vehet a nyereménysorsoláson, melynek fődíja egy ingyenes kelet-bengáli út az ajkacsingervölgyi bányavidéken 1950–59 között közlekedő nosztalgiabusszal. Háromszori napi étkezés, ingyenes tigrisvadászat elefánthátról. Fakultatív: nílusi krokodilhalászat, grillparti. Transzfer a jurtákhoz.) Mongol birkapásztor feleségének megtekintése. Tábortűz juhtrágyából. Tizennyolcadik nap: ingyenes birkaszem. A Sivatagi Vihar megtekintése kábeltelevízión. Tizenkilencedik nap: túlélési tábor a sivatag közepén. Víz és élelem nélkül. Kísérlet: milyen hatást vált ki az esernyő a sivataglakónál. Huszadik nap: tevegelés és lámagolás. Helyi szodomista népszokás megtekintése. Abban való fakultatív részvétel. Huszonegyedik nap: jurtabontás, hálózsák-összepakolás. Transzfer a buszhoz. Benzinhiány esetén hazatérés egyénileg. Ajánlott útvonal: Irkutszk, Krasznojarszk, Omszk, Tomszk, Tass, Huba, Töhötöm. Aki hazaér, sorsoláson vehet részt, és ingyenes kézihajtányutat nyerhet a Budapest-Józsefváros–Dabas-Sári vonalra. A Góbi sivatagban eltöltendő három hét összköltsége 37 542 forint.Hogy miért nincs kedvem mostanában szervezetten utazni, én nem tudom.