Esélyek, lehetőségek

A Pro Scientia Aranyérmesek Társasága, amely fiatal tudósokat, kutatókat fog össze, nemrég tartotta ötödik tudományos konferenciáját Sopronban a magyar tudomány napja alkalmából.Magát a Pro Scientia Aranyérmet az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) alapította 1988-ban azzal a szándékkal, hogy a még diploma előtt álló fiatal kutatók kiemelkedő tudományos munkáját díjazza. Az aranyérmet kétévenként adják át a Magyar Tudományos Akadémián, s komoly szakmai elismerésnek számít, hiszen a pályamunkákat az adott tudományterület legelismertebb képviselői bírálják el. Eddig 284 ifjú tudós részesült a kitüntetésben – az első évben 63-an, a másodikban 41-en, majd minden második évben negyvenöten. 1992 óta a mindenkori díjátadást követő évben, tehát szintén kétévente az aranyérmesek konferenciát rendeznek, ahol a fiatal kutatók beszámolhatnak munkájuk legújabb eredményeiről. A társaság, amely őket összefogja, 1992-ben jött létre Szendrő Péter professzor kezdeményezésére, aki az OTDT elnöke és a Szent István Egyetem rektora. Az egyesület 1997 óta hivatalosan, közhasznú társaságként működik.Mint Jánoska Ferenc, a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézetének docense s egyben a konferencia fő szervezője lapunknak elmondta, a társaság tagságában minden tudományterület képviselteti magát, s ez ma, amikor a kutatók rendszerint egy-egy részterületre specializálódnak, különösen fontos.Mindez a konferencián is kitűnően megmutatkozott: több mint negyven érdekes előadás hangzott el a legkülönbözőbb témakörökben. Szó esett a második világháborús délvidéki és kárpátaljai hadjáratok részleteiről, a szélenergia hasznosításának hazai lehetőségeiről, arról, hogy a Villányi-hegységben élő néhány apró csigafajta milyen élőhelyeket részesít előnyben, valamint a rákkutatás új, mondhatni ökológiai szemléletű megközelítéséről.Az előadásokból és a hozzászólásokból kiviláglik, hogy amikor különböző tudományágak képviselői találkoznak, a szemléletmódbéli különbség az egyes kérdések új, konstruktív megközelítésére adhat alkalmat.A tudományos munka mellett szó esett a magyar kutatók helyzetéről, a tudományos pálya perspektíváiról is. A konferencián részt vevő Pálinkás József, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára elmondta: a távlati tervek közt szerepel a karrierlehetőségek megteremtése. Szükséges azonban, hogy az állami felsőoktatást a piaci kereslethez igazítsák, azaz lehetőség szerint a hallgatók nagyobb aránya szerezzen olyan szakon diplomát, amely biztos karriert ígér. A közvélemény szerint ez a jogászi, közgazdászi pálya, ám valójában egyre nagyobb az igény mérnökök, műszaki diplomás szakemberek iránt. Elhangzott, hogy a Magyarországon megjelenő multinacionális cégek számára a felkínált gazdasági kedvezményeknél nagyobb vonzereje volt a jól képzett, nyelveket beszélő fiatal hazai szakembereknek.Akik tehát tudományos pályára adják a fejüket, azok egy része a piaci szférában, az alkalmazott tudomány területén találja meg számítását, például mérnök lesz egy jónevű autógyárban, avagy éppen új gyógyszereket fejleszt. Ez a terület általában tisztes megélhetést biztosít. Akik azonban a szigorúan vett tudományos pályát választják, azok közt akadhatnak olyanok, akiknek esztendőkig tartó szűkölködésre kell felkészülniük. Doktoranduszként a csekély ösztöndíj nem elegendő a megélhetésre, lakásvásárlásról szülői segítség nélkül szó sem lehet, s ösztöndíjszerződésre a bank sem ad hitelt, hiszen nálunk szinte közhely: a tudományos pálya enyhén szólva nem jövedelmező.A konferencián elhangzott: 2001-től jelentősen emelkedik az egyetemi tanárok fizetése, s ennek megfelelő százalékban a docenseké, adjunktusoké és tanársegédeké is, ám – elsősorban a tanszéki státusok korlátozott száma miatt – a legelszántabbak is talán csak életük második felében számíthatnak tisztesebb jövedelemre.A konferencia résztvevői azt is megemlítették, hogy aki nem marad az egyetemen, ám a tudományos pályát nem kívánja elhagyni, gyakran nem talál munkát. Ha mégis, akkor olyan szerény jövedelmet kínálnak számára, amit lehetetlen elfogadni. Jánoska Ferenc szerint ennek egyik legszomorúbb következménye, hogy sokan pusztán megélhetési szempontok miatt kénytelenek végleg elhagyni a tudományos pályát.Márpedig ez elgondolkodtatóan nagy pazarlás, hiszen akkor mi végre a sok év tanulás, és a tudósképzésbe fektetett pénz? Kétségtelen: arra nincs kapacitás, hogy valamennyi egyetemistából kutató legyen, ám erre nincs is szükség. Ha azonban meg akarjuk őrizni előkelő helyünket a tudományos világban, nem célszerű hagyni, hogy külföldre csábítsák az igazán nagy koponyákat, vagy kénytelenek legyenek más pályát választani. A Pro Scientia Aranyérmesek Társaságában, mint az a konferencián többször elhangzott, ott lehet az elkövetkezendő évtizedek tudományos elitje. Érdemes volna több lehetőséget teremteni számukra.