Közös múlt, jelen és jövendő

Túlságosan sokáig és túlságosan sokan ringatták magukat abban az illúzióban, hogy amiről nem beszélnek, az nem is létezik. A Zsidó Közéleti Unió – alapítói: Pelle János irodalomtörténész, dr. Sík János és Staub János jogász – színre lépése sok más, jó szándékú kezdeményezés után megint azt a reményt ébreszti, hogy a „zsidókérdésről” lehet józan, bölcs párbeszédet folytatni. Hogy a múlttal való szembenézés jövőformáló erő lehet.A budapesti Kossuth Klubban megrendezett tudományos konferencia a múlt század közepétől napjainkig tartó időszak alapvető kérdéseit villantotta fel. Haraszti György történész az európai gondolkodásban Kanttal induló tézis – a zsidóság emancipációja akkor lehetséges, ha lemond népiségéről – kudarcáról beszélt. A múlt századi magyar emancipációs vitákat idézve Széchenyi óvatos megfontoltságot követelő elgondolásának helyességét húzta alá. (Korábban sokan antiszemitának bélyegezték a legnagyobb magyart, mert nem egyik napról a másikra kívánta megoldani a kérdést.) Végül az 1867-es emancipációs törvény indította el azt a fejlődést, amely a felszínen töretlenül folytatódott egészen a Monarchia széteséséig.Karády Viktor az iskolarendszer és az asszimiláció kérdéskörét elemezve példák sorával bizonyította, hogy az oktatási törvények miként segítik a polgári nemzetállam megszilárdulását s a zsidó asszimiláció sikerét. A magyarországi zsidók hamarabb felismerték az iskolázottság jelentőségét, mint a népesség átlaga, s már a századfordulón szembe kell nézni a zsidó „túliskolázottság” problémájával, amely a harmincas évekig tovább erősödik. Így áll elő az a helyzet, hogy bizonyos szellemi pályákon – ügyvéd, orvos, mérnök – a zsidók számarányuknál jóval nagyobb súllyal képviseltetik magukat. Függetlenül attól, hogy ki milyen következtetést von le ebből, magát a sokatmondó tényt érdemes tudomásul venni – állítja Karády. Sipos Péter történész azt a magyar közgondolkodásban sokszor felbukkanó tételt cáfolta, miszerint a zsidóság a baloldali gondolat letéteményese lett volna a Horthy-korszakban. Már Vázsonyi Vilmos, a korszak legnagyobb hatású zsidó politikusa hangsúlyozta, hogy nincs egységes zsidó entitás, s hogy a zsidóságot ért sérelmeket nem lehet elszakítani az általános demokratikus törekvésektől. A zsidóság ennek ellenére – szervezetileg is – a Horthy-rendszer konszolidációjának eltökélt támogatója az első zsidótörvényig. Stern Samu hitközségi elnök például paktumot köt Gömbös Gyulával. Pelle János azt elemezte a konferencián, hogy az akkori sajtó s annak némely, sajátos kapcsolatokkal rendelkező és mind nagyobb befolyásra szert tevő körei miként erősítették fel az antiszemitizmust 1938 és 1944 között, még a hivatalos politika ellenében is.Szita Szabolcs, a hamarosan új helyre költöző, közalapítvánnyá váló Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény vezetője intézménye tevékenységét bemutatva arról szólt, hogy az 1944. március 19-e utáni tragikus eseményekben milyen új kutatási eredmények várhatók akár az áldozatokat, akár a tetteseket, akár a passzív szemlélőket illetően.Szabolcs Ottó a hazai történelemtanítás ellentmondásaira mutatott rá. Arra, hogy olyan történelemtanítást örököltünk, amely nem foglalkozott a zsidókérdéssel. S hiába a több tucat új tankönyv, a diákok a mai napig nem látják a történelmi folyamatokat, így irracionális szörnyűségként találkoznak a holokauszttal. Márpedig a dolgok megértéséből fakadó toleranciára lenne szükség, amit évi egy holokauszt-emléknap önmagában nem segíthet elő. Új szemléletű tankönyvekre és tanárokra van szükség. Szabolcs Ottó felvetette, kell-e több tucat iskolai történelemkönyv, ráadásul olyan, amelynek szemléletével nehéz egyetérteni. Nem kellene-e az erőket összpontosítani?Kovács András szociológus arról az elmúlt évben készült, még csak részben feldolgozott szociológiai-demográfiai felmérésről számolt be, amely a mai magyar zsidóság helyzetét kívánja felderíteni. A számos módszertani buktató (ki a zsidó?) ellenére a kérdőíves felmérés sok érdekes adatot mutatott. A zsidó „magnépesség” ma hatvanezerre tehető, a kiterjedtebb zsidóság száma száznyolcvanezer lehet. Térbeli koncentráció figyelhető meg: a magyarországi zsidók kilencven százaléka a fővárosban él, ott is elsősorban a XIII. és a II. kerületben. Az egykori gettó (VI–VII–VIII. kerület) területén csökken a zsidó lakosság. A hazai zsidóság két világháború közötti erős iskolázottsága ma is jellemző. A felmérések szerint 68 százalékuknak van felsőfokú végzettsége, 25 százalékuk tölt be vezető értelmiségi pozíciót, 32 százalék a beosztott értelmiség aránya, 25 százalék az önálló vállalkozó s öt százalék a kétkezi munkás. Az anyagi helyzetnél talán fontosabbak azok az adatok, amelyek a háztartások tartós fogyasztási eszközeit mutatják. A zsidó családok 47 százalékában van személyi számítógép (az összlakosságnál 23 százalék), a mobiltelefon használata kétszeresen múlja felül a teljes népesség gyakorlatát. Változnak a házassági szokások: míg a 66 év feletti korosztályban a 90 százalék homogén zsidó családban él, a legifjabbaknál már ötven százalékot ér el a vegyes házasság.Szécsi József, a Keresztény–Zsidó Társaság elnöke Kereszténység és a judaizmus a legújabb vatikáni dokumentumok tükrében című előadása zárta a konferenciát, amelynek legfőbb tanulsága és érdeme, hogy a széles nyilvánosság előtt beszélt korábban tabunak számító kérdésekről.