Az 1939. augusztus 23-án Moszkvában Ribbentrop német külügyminiszter és Molotov szovjet külügyi népbiztos által aláírt barátsági és megnemtámadási szerződés mindkét szerződő félnek jelentős stratégiai előnyt jelentett. Németország – majd néhány hét múlva a Szovjetunió – lerohanta Lengyelországot, s szeptember 28-án, Ribbentrop második moszkvai útja során a két nagyhatalom felosztotta egymás között a legyőzött országot.Ezerkilencszáznegyven tavaszán a szovjet kormánnyal kötött paktum által tehermentesített német birodalom néhány hetes villámháborúk sorozatával elfoglalta Norvégiát, Dániát, Hollandiát, Belgiumot és Franciaország nagyobbik részét. Egyedül Anglia utasította el a német békeajánlatokat, s a német légierő Anglia elleni légitámadásai sem jártak eredménnyel. A szigetország tovább harcolt, s a rendíthetetlen angol ellenállás láttán Roosevelt elnök elhatározta: minden lehető segítséget megad a Hitler hadigépezetével dacoló országnak.Sztálint – aki a német–szovjet paktumtól a „kapitalista” államok közötti hosszan tartó háború kibontakozását s a Szovjetunió megerősödését remélte – meglepték a Nyugat-Európában elért jelentős német katonai sikerek. A Szovjetunió stratégiai helyzetének erősítése érdekében megszállta és bekebelezte a balti államokat, s 1940. június végén Romániát Besszarábia és Észak-Bukovina átengedésére kényszerítette. E gyors és erőszakos katonai és diplomáciai lépések visszatetszést keltettek Berlinben, s a német–orosz paktum szerkezetében megmutatkoztak az első repedések. Mivel Hitler attól is félt, hogy a Churchill vezette angol kormány szövetséget akar kötni Oroszországgal, 1940. július 31-én utasította a német Wehrmacht vezetőit: dolgozzanak ki egy hadműveleti tervet Oroszország gyors legyőzésére 1941 folyamán. E terv mögött nem a Mein Kampfban meghirdetett „élettérelmélet” rejlett, a Führer Angliát akarta békére kényszeríteni, mert úgy vélte: Churchill azért utasította el az 1940. július 19-i békeajánlatát, mert abban bízott, hogy a Szovjetuniót idővel be tudja vonni egy Németország elleni koalícióba.
Marta Kos: Ukrajna európai jövője visszafordíthatatlan
