Egy „apokrif”, melyet még senki sem látott

Jellegzetes újkori amerikai egyház a XIX. század elején alapított Jézus Krisztus Szentjeinek Egyháza, közismert nevén a mormon egyház. Kiterjedt térítő tevékenységet végeznek világszerte, papjaik minden ellenszolgáltatás nélkül vállalják a missziós munkát, bárhol, ahová rendelik őket. A vallás alapítója, Joseph Smith (1805–1844) ellentmondásos személyisége, életútja számos kérdést vet fel a vallás alapjául szolgáló szent irat, a Mormon Könyvének hitelességével kapcsolatban.Joseph Smith az emberi hiszékenységgel házaló jövendőmondó negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot a Vermont állambeli Sharonban. Nevelésére nem sok gondot fordítanak szülei, kilenc testvérével együtt csavarog, írni-olvasni alig tud. Mégis 18 évesen már sikeresebb jövendőmondó, mint apja. Tizenöt éves kora óta víziói vannak, kristálygömb segítségével fürkészi a jövőt. Látomásaiban egy Moroni nevű angyallal társalog, aki tudomására hozza, hogy Manchester közelében egy hegytetőn egy szikla alatt olyan ősi aranylapba karcolt szövegek vannak elrejtve, melyek kiegészítik az Ó- és az Újszövetséget. Persze az ifjú Smith azonnal ki akarja ásni a kincset, Moroni azonban nem engedi, mondván: önös céljai vezetik, nem méltó a feladatra.Smith négy év múltán, 1827-ben már elég érettnek bizonyul a küldetésre, ez idő alatt állítólag már szent életet élt. A szikla alól kiemelt ládában a könyvszerűen összefűzött arany lapok mellett egy régi mellvért, egy kard (Lábán kardja) és a „próféta pápaszeme” feküdt. Ez utóbbi két ezüstbe foglalt kristályból – Urinból és Thumminból – állt. Nem volt más hátra, mint lefordítani a felfedezett új isteni kinyilatkoztatást. Smith ezt Oliver Cowdery segítségével meg is tette. Cowdery kovácslegény volt, később falusi tanító lett, majd Smith bölcs segítőjeként az új vallás prófétájának jobbkezévé lépett elő. A fordítófülkét egy függönnyel kétfelé választották. A függöny mögött ült Smith a „próféta pápaszemével” az orrán, és az aranylemezek új-egyiptomi nyelven írott szövegének fordítását onnan diktálta Cowderynek. A Mormon Könyvének hitelességével kapcsolatban lényeges momentum, hogy az aranylemezeket Smith-en kívül senki sem látta, még Cowdery sem, pedig a nagy mű befejezése után mindkettejüket mennyei küldöttek avatták fel. Ároni papokká maga Keresztelő Szent János, Melchizedek papokká pedig Péter, Jakab és János apostol.A fordítás, amelyet 1830-ban mindössze ötezer példányban nyomtattak ki, nagyon lassan fogyott. Ekkor még meglehetősen valószínűtlennek tűnt, hogy Smith látomásai és az Aranykönyv később egy valódi teokratikus állam és egy sikeres vallási mozgalom alapvetésévé válik. Az Aranykönyv Smith szerint Mózes kinyilatkoztatásait tartalmazza. Fele olyan terjedelmű, mint a Biblia, de anyagának több mint háromnegyede abból származik. Többek között átveszi a Hegyi Beszédet, Pál leveleinek részleteit és jó néhány Jesaja-helyet is. Smith Aranykönyve fordulatos, regényes mesével kapcsolja be az amerikai kontinenst az emberiség üdvtörténetébe. Az is kiderül, a fiatal földrész központi szerepet játszik ebben. Sőt, a számára adott kinyilatkoztatás sok szempontból magasabb szintű, mint az öreg kontinensé. Már a Smith-biblia elnevezése is ezt sugallja. A próféta magyarázata szerint a „More mon (angolul) azt jelenti, hogy jobb”. Smith többek között azzal is alátámasztja e teóriát, hogy amíg Mózes kőtáblákra írott Tízparancsolatot kapott, az amerikai kinyilatkoztatás aranylapokon olvasható. Szerinte tartalmát tekintve is magasabb rendű minden eddiginél.A Mormon Könyve szerint Amerikát a régi időkben két nép lakta. Egyik a bábeli nyelvzavar után került át a kontinensre. Ők voltak a jarediták. A másik csoport Krisztus születése előtt 600 évvel érkezett. Ők József házából származó izraeliták voltak, akik lassan mindenhonnan kiszorították a jareditákat. A Jeruzsálemből kivándorolt Lethinek négy fia volt, akik közül Isten Mephtit tette vezetővé. A másik három testvér fellázadt, ezért Isten sötétbőrűekké, tehát indiánokká tette őket. Nem nehéz a történetben felfedezni a népmesei illetve bibliai párhuzamot. Nem beszélve arról, hogy az indián nép története, történelmének kronológiája még a kor régészeti ismeretei szerint sem állta meg ebben az interpretációban a helyét. Krisztus feltámadása után Amerikában hirdette az Evangéliumot, és egyházat is alapított itt. Az Aranykönyv szerint tehát a kereszténység itt közvetlenül Jézustól származik. Azonban a hívek bűnei miatt az egyház elpusztult a nephiták törzsével együtt Krisztus után 400-ban, amikor a törzs nagy csatát vívott a lázadásuk miatt indiánná tett jaredita izraelitákkal.Itt kell megjegyezni, hogy Smith kinyilatkoztatása mennyire összevág a kor felfogásával. Nevezetesen, hogy az „indiánság” a bűn következménye, tehát bűnös állapot. Az utolsó nephita próféta Mormon írta meg az egyház történetét és jövendöléseit. Az írást elrejtette a föld alatt. Az aranylemezekre írt könyv a világvége közeledtével előkerül és egyesítve a keresztény Bibliával Isten szándékának beteljesülését szolgálja majd.Így aztán a mormon vallás tulajdonképpen az izraelita és a keresztény vallás különös keveréke fantasztikus elemekkel vegyítve, némi keleti politeista beütéssel. A mormon kozmogónia szerint ugyanis az univerzum több világból áll, mindegyiknek megvan a maga istene. A mi világunk istene a Szentháromság. Az istenek a legfőbb Isten teremtményei, aki a Kolog nevű központi csillagon lakik. Az istenek nem pusztán szellemi lények, testük, végtagjaik, szükségleteik vannak. Mindezt Mózes első könyvének alapján állítják, ahol írva van (1.27.), hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. A mormonok tagadják az eredendő bűnt, ezért csak nyolcéves koruk után keresztelik meg a gyerekeket. Hitük szerint az üdvözülés kegyelmi eszközei a hit, a megtérés, a keresztség, a kézrátétel, az úrvacsora, bor helyett vízzel. Jézus Krisztus közeli eljövetelét várják, amikor a halottak feltámadnak és az istentelenek egy végső nagy ütközetben elpusztulnak. Az ezeréves ország fővárosa, az Új Jeruzsálem Jacksonban (Missouri állam) épül fel.Ha betelik a birodalom ideje is, az új feltámadás után a Földön már csak az üdvözültek élnek majd paradicsomi viszonyok között. A mormon vallás misztikáját fokozza, hogy vannak titkos szertartásaik, fogadalmi szövegeik, amik a kívülállók számára megismerhetetlenek. A kutatások szerint az Aranykönyv valójában Spauldieng vagy Dawison 1812-ben készült regénye, „A talált kézirat” alapján íródott. A fantasztikus regény arról szól, hogy az indiánok Izrael elenyészett törzsének utódai. Az ezt közlő kézirat egy indián sírban van elrejtve, de végül napfényre kerül. Ugyan a regényt Smith prófétai munkásságának kezdetén még nem adták ki, de munkatársa, Sidney Rigdon révén ismerhette. Rigdon a mű nyomdába kerülésekor Pittsburghben nyomdászkodott, 1829-től pedig Smith bizalmas jóbarátja volt.Annyi bizonyos, hogy Smith „meséje” klasszikus elemeket tartalmaz. Ilyen például Moroni angyal szerepe a kinyilatkoztatás megtalálásában. A történet kézenfekvő párhuzamokat mutat a Korán keletkezésének történetével, de az evangéliumokéval is. A próféta pápaszeme, a két csodás fordítókristály viszont már a XIX. század ébredező technikai szellemét tükrözi, bár meglehetősen naivan. Smith a romantika korának jellemző figurája. Ne felejtsük el, hogy 1760 után James Macpherson nevű fiatal skót irodalmár Ossiani énekei diadalutat jártak be Európában és jelentősen hatottak a művészetek fejlődésére. A XIX. század közepén derült csak ki, hogy e prózaköltemények nem eredeti ősi gael nyelvű dalok fordításai, hanem magas színvonalú, művészi értéket képviselő hamisítványok. Smith Aranykönyve minden bizonnyal ugyanilyen sikeres hamisítvány.