Élet mikrofilmen

Hosszas tárgyalások, egyeztetések után az elmúlt héten Magyarországra, a XX. Század Intézetbe érkezett Arthur Koestler hagyatékának jelentős része. Ezzel végre a magyar kutatók előtt is megnyílt a lehetőség arra, hogy az elmúlt század egyik legnagyobb és legérdekesebb magyar származású írójának, gondolkodójának az életművét tanulmányozzák. Koestler végrendeletében az Edinburghi Egyetemre hagyta kéziratait, személyes iratait, levelezését, valamint egy nagyobb összeget, amelynek segítségével az egyetem parapszichológiai tanszéket alapított a nyolcvanas évek közepén. A hagyaték a mai napig az egyetemi könyvtárban található, ám levéltári rendszerességgel kizárólag a parapszichológiai írásokat, feljegyzéseket és elmélkedéseket dolgozták fel.A XX. Század Intézet megalakulásakor a munkatársak egyik legelső terve az volt, hogy a Koestler-hagyaték valamilyen formában az intézetbe kerüljön, és hozzáférhetővé váljon, illetve feldolgozható legyen. Ennek érdekében vették fel a kapcsolatot az Edinburghi Egyetem munkatársaival, Robert L. Morrisszal, az Edinburgh University tanszékvezetőjével és Richard Ovendennel, az Edinburgh University Library Special Collection vezetőjével, majd a tárgyalások után az intézet két munkatársa – Polgár Viktória történész és Kuik Györgyi irodalmár – Edinburghbe utazott. Mindössze két hét állt a rendelkezésükre: ennyi idő alatt kellett több tucat dobozt és a bennük található, meglehetősen felületesen rendszerezett, hozzávetőleg ötvenezer dokumentumot átnézniük. A napi tizenhat-tizennyolc órás munka eredményeként kiválogatták a XX. Század Intézet, Magyarország és a magyar kutatók számára legfontosabb harmincezer dokumentumot – levelet, fotókat, naplókat, személyes iratokat, összegyűjtött újságcikkeket, gazdasági iratokat –, amelyről a helyszínen mikrofilmmásolatot készítettek. Ezek a másolatok kerülhettek Magyarországra, az intézetbe.Ezzel még csupán a munka első részén vannak túl, mondják, hiszen a részletes feldolgozást, a levéltári rendszerezést ezután kezdik majd el. A munkában történészek, levéltárosok, irodalmárok vesznek részt. Az anyagi fedezetet az intézet éves költségvetéséből teremtik elő. A Koestler-hagyaték feldolgozása, rendszerezése nem csak nekünk, magyaroknak fontos, mondják, márpedig a mai napig senki sem vállalta. Így aztán eddig igazán alapos Koestler-életrajz sem készült, igaz, megírásának a joga egy amerikai író tulajdonában van, aki jövőre tervezi műve megjelentetését. Addig más életrajzot ki sem lehet adni.Pedig az 1983-ban meghalt író, gondolkodó életpályája, -útja hihetetlen és félelmetes tükörképe a századnak, hiszen Koestlerre szinte valamennyi lényeges eszmeáramlat hatott. Életének fordulatai, eseményei – és írásai – mint valamiféle tézis-antitézis-szintézis mutathatnák meg a század legjelentősebb politikai és társadalmi változásait, az emberekre gyakorolt hatását. Az egyetemet félbehagyva megjárta Palesztinát, ahol kibucban dolgozott, majd újságíróként olyan személyiségekkel készített interjút, mint Albert Einstein vagy Sigmund Freud. Részt vett Zeppelin gróf északi-sarki léghajós expedíciójában, majd nem sokkal ezután, 1931-ben belépett a kommunista pártba, amit több hónapos szovjetunióbeli körút követett. Haditudósító volt a spanyol polgárháborúban, ahol Franco csapatainak a foglya lett, és halálra ítélték. Több hónapig várta a kivégzését, majd nemzetközi tárgyalások eredményeként, fogolycserével szabadult ki. 1938-ban hivatalosan jelentette be, hogy szakít a kommunista párttal, két évre rá írta meg az azóta mintegy harminc nyelven kiadott Sötétség délben című regényét. Ezután vetette papírra a legtöbbb szépprózai művét. 1948-ban kapott brit állampolgárságot. Két könyvében ír az életéről: a Nyílvessző a végtelenbe és a Láthatatlan írás címűekben. Az ezután született írásai elsősorban a tudományról, az alkotótevékenységről és a misztikáról szólnak. Élete végén fehérvérűségben és Parkinson-kórban szenvedett. Feleségével – mindketten az eutanázia elkötelezett hívei voltak – 1983-ban együttes öngyilkosságot követett el.Rövid életrajzát olvasva is sokakban támad fel a vágy, hogy ennek a rendkívüli életnek a mélyére láthassanak, megismerjék e nem mindennapi személyiséget. Főként, ha hozzátesszük, hogy akik ismerték Koestlert – és nem csupán a hölgyek, bár talán elsősorban ők –, azt állítják, nem lehetett ellenállni a varázsának. Olyan hatással volt a környezetére, amilyen csak ritkán és keveseknek adatik meg. Az Edinburgh-ben őrzött hagyatékból az is kiderül, hogy valószínűleg a magánleveleit és a többi személyes jellegű írását is a nyilvánosságnak szánta, ugyanis valamennyinek a másolatát eltette, és az utókorra hagyta. A most mikrofilmen Magyarországra került dokumentumok mindezeknek a nagyobbik és talán fontosabb részét tartalmazzák (nem hozták el például a számlákat, a kiadásokról írt feljegyzéseit, amelyeket ugyancsak gyűjtött, rendszerezett), és amely iratokból, feljegyzésekből egészen pontosan megismerhetővé válik Koestler, az író, a gondolkodó és az ember.