Futó álom a semleges külpolitikáról

Teleki Pál miniszterelnök tisztában volt ugyan azzal, hogy Magyarország a német–olasz–japán hármas paktumhoz való csatlakozásával szorosabbra fűzte kapcsolatait a tengelyhatalmakkal, de nem adta fel a reményt, hogy továbbra is független külpolitikát tud folytatni. Csakhogy a Németországgal, Szlovákiával, Romániávalés a Szovjetunióval határos ország stratégiai helyzete nagyonkedvezőtlen volt.Jugoszlávia bizonyult az egyetlen olyan szomszédos államnak, amellyel problémamentes kapcsolatokat lehetett kiépíteni. 1926. augusztus 29-i mohácsi beszédében maga Horthy kormányzó is kívánatosnak tartotta a Jugoszláviához fűződő kapcsolatok javítását. A harmincas évek közepétől ezek a kapcsolatok egyre barátságosabbá váltak.Az erdélyi kérdést ideiglenesen rendező második bécsi döntés után Teleki és Csáky István külügyminiszter arra törekedett, hogy a délszláv szomszéddal való barátság elmélyítésével egyrészt „ablakot” nyisson a nyugati hatalmak felé, másrészt semlegesítse Jugoszláviát egy esetleges magyar– román fegyveres összetűzés esetére. A tárgyalások déli szomszédunkkal már 1940. október elején megkezdődtek. Bakách-Bessenyey György magyar követ több megbeszélést folytatott Smiljanics államtitkárral és Cincar-Markovics külügyminiszterrel. E tárgyalások során felmerült a területi kérdés is: a magyar fél a Muraköz, a baranyai háromszög, valamint a bácskai terület Ferenc József-csatornáig húzódó részének átengedését kérte. A jugoszláv fél kezdetben elzárkózott a területi kérdés megtárgyalásától, mivel attól félt, hogy a magyaroknak tett engedmény esetén a bolgárok és az olaszok olyan mérvű követelésekkel lépnek fel, amelyek a jugoszláv állam szétesését eredményezhetik. Bakách-Bessenyey ennek ellenére a tárgyalások folytatását javasolta.