Kálnoky László emlékezete

Lassan zárszámadáshoz készülődik a XX. század – előbb-utóbb elkerülhetetlen ez a magyar költészetben is. Temérdek eredeti tehetséget vetett fel ez a hányatott száz esztendő, ám az igazi nagyságokat két kézen meg lehet számolni. Egy világviszonylatban közepes lélekszámúnak számító nyelvi közösség (nagyok közt kis nép, kicsik közt nagy) azonban jól teszi, ha a kismestereit is megbecsüli. Kálnoky László azért zavarba ejtő jelenség, mert – noha életében sokan kismesternek tartották – „nőttön-nő” életműve, „amint időben s térben távozik”. Képesek vagyunk-e általa valamivel jobban megérteni, miben is adatott élnünk?Alföldy Jenő, a Kálnoky-emlékkönyv válogatója, szerkesztője és összeállítója nem filozofál, nem mérlegel – inkább szembesít. A Nap Kiadó Emlékezet sorozata (amelyben kötetet szenteltek már Székely Jánosnak, Baka Istvánnak, Tatay Sándornak, s hamarosan jön a sorban Petri György, Sarkadi Imre, Rónay György, Somlyó Zoltán) amúgy sem arra vállalkozik, hogy kőbe véssen valamit; inkább arra, hogy adalékokat szolgáltasson egy jövendő – a mainál elfogulatlanabb, nagyvonalúbb – irodalomképhez. A dokumentált életrajzi elemek, az idézett (olykor bizony kifejezetten ostobácska) recenziók, interjúrészletek, pályatársi emlékezések, sőt hódoló versek – mind-mind egyazon célt szolgálnak: lábjegyzetelik a több fordulatot is vett (a Szanatóriumi elégiától a Homálynoki Szaniszló-történetekig), mégis egységesnek ható költői termést.Mindezek alapján Kálnoky legalább három kulcsfontosságú kérdésben módosíthatja a már említett, előítéletes költészetképünket. Egyrészt cáfolja, hogy a klasszikus műgond és a poétikai forradalom egymást kizáró fogalmak lennének. Másrészt eloszlatja azt a képzetet, hogy a politikai és művészi bátorság külsődleges jegyekhez, emblematikus allűrökhöz volna köthető – a valódi hősiesség belül (olykor egy tüdőbajos testben) lakozik. Harmadrészt zárójelbe teszi eddigi elnagyolt felosztásainkat kis- és nagymesterekről: úgy tűnik, mester van, és kész. A „klubban” ezt eddig is, e kötet nélkül is tudták – Kálnoky és Weöres egymáshoz közeli hetvenedik születésnapjukon kölcsönösen tréfás (ám halálosan komolyan gondolt) epigrammával köszöntötték egymást...(Menekülő szív. Kálnoky László emlékezete. Nap Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 1800 forint.)