Megcsalt remények

Mi nem haldoklunk, mi így élünk! – böngésszük a festékszóróval falra fújt feliratot Székelyudvarhelyen, ahol meglehetősen gyászos hangulat fogad. A fiatalok elmennének innen, a románok pedig be akarnak telepedni – mondja Hegyi Sándor református lelkész.Az első SMS-t még a választások első fordulójának éjszakáján kaptam. „Itt a nacionalista-kommunista banda nyert... Én kezdek csomagolni...” – írta csíkszeredai barátom, akit – miután Budapesten elvégezte a főiskolát – erőnek erejével sem lehetett volna Magyarországon tartani. Aztán sorban jöttek a levelek, telefonhívások: munkalehetőségekről, ösztöndíjakról, albérletről érdeklődtek olyan ismerősök, akikről korábban meg lehetett volna mintázni a sziklaormon is megkapaszkodó fenyőt.Ne csodálkozzanak, nézzék meg, kik jutottak be a parlamentbe! – mondja az újságárus a városka központjában, és kiteregeti a román nyelvű központi lapokat. A szerzők többsége azt elemzi, miért veszítették el az emberek a politikába vetett hitüket. Sokkoló az összeállítás: a megbukott koalíció egyik vezető pártjának, a nemzeti liberálisoknak az elnökéről a választások előtt derült ki, hogy besúgója volt a hírhedt Securitaténak, az RMDSZ színeiben is bejutó helyen állt egy olyan református lelkész, aki érintett volt ez ügyben. (Bejutott, azóta le is mondott.) Az országos magyar napilapban, a Krónikában arról számoltak be a címlapon, hogy az átvilágítóbizottság magyar tagja szerint még akadnak érintettek a magyarok érdekvédelmi képviseletében funkciót betöltők közül, csak a törvény értelmében az aktív hírszerző tisztek mentességet élveznek (a szóbeszéd szerint a törvény megszavazása után az ortodox papok sorban álltak a Román Hírszerző Szolgálatnál, hogy újra aktivizálják őket), és azoknak a nevét sem hozzák nyilvánosságra, akiknek korábbi jelentéseit ma is használja a szolgálat.A mértékadó BBC híre szerint a hatalmas választási sikert elért, parlamenti mandátumainak számát megháromszorozó Nagy-Románia Párt bejutott képviselői alkotják a legmagasabb átlagéletkorú frakciót. Soraiban helyet kapott a Ceausescu-éra alatt a legtöbb fájdalmat és éhezést okozó „racionális táplálkozás” feltalálója, Iulian Mincu, az egykori Román Kommunista Párt propagandaosztályának alelnöke, Eugen Florescu, a román sajtó által Don Corleonénak nevezett kétes hírű vállalkozó, Dumitru Dragomir, rajtuk kívül pedig antiszemita lapok tulajdonosai, cigarettacsempészés miatt elítélt vállalkozók, Antonescu-hívek és a tiraszpoli börtönben ülő, letartóztatása után rekordgyorsasággal román állampolgárságot szerzett moldáviai Ilie Ilascu.– Az emberek minduntalan megállítanak, és azt kérdezik, mi lesz velünk – mondja Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, aki épp a harmadik alkalommal megrendezett „csereháti napokra” igyekszik. (1997. december 8–9-én a román hatalom – csendőri erőket mozgósítva – erőszakosan betelepítette a csereháti épületbe a Szeplőtlen Szív Kongregáció görög katolikus apácáit. Az épületet egy svájci adományozó építtette a várostól ingyen kapott telekre azzal a céllal, hogy környékbeli fogyatékos gyerekeknek adjon otthont, ám menet közben meggondolta magát, és az apácarendnek adományozta.) – Az egyre romló gazdasági környezetben nehéz meggyőzni a fiatalokat, hogy érdemes maradniuk. Eddig legalább reménykedtek abban, hogy lesz jobb is, de most ez a remény elveszett. A versenyben maradt két elnökjelölt egyikétől sem remélhetünk semmi jót.A református templomban emlékező emberek előtt a polgármester elmondta: az épület üzemeltetői semmilyen szakhatósági engedéllyel nem rendelkeznek (még a műszaki átadás sem történt meg), ennek ellenére már harminchárom diákot nevelnek az ott lakó apácák. Közülük csak kettő magyar, a többit távoli vidékekről hozták. Amikor a polgármester rákérdezett a közeli román iskola igazgatónőjére, hogy miért iskolázták be oda a gyerekeket, az azt felelte: Romániában szabad az iskolaválasztás joga, még akkor is, ha ez pluszköltséget jelent a városnak. A rendezvény végén a résztvevők felhívást fogalmaztak meg: az elmúlt tíz évben a kisebbségek helyzete lényegében nem változott, a többségi államhatalom továbbra is arra törekszik, hogy elvándorlásra késztesse, asszimilálja vagy gazdaságilag, kulturálisan hátrányos helyzetbe hozza testvéreinket – áll a dokumentumban.A székely anyavárosban ugyanezen a napon (a washingtoni román nagykövetség előtt rendezett tüntetéssel egy időben) tiltakozást szervezett az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű RMDSZ-platform is. A Székelyföld elrománosítása ellen emelték fel szavukat a kilencvennyolc százalékban magyarok lakta város lakói, azt sérelmezve, hogy az elmúlt esztendőkben katonaságot, rendőrséget, csendőrséget, papokat és apácákat telepített ide a bukaresti hatalom.A vád nem alaptalan: egy nappal korábban katonai járművek és magas rangú tábornokok látogattak a csereháti dombon levő román iskolába. Ez a megye legmodernebb tanintézménye, a vadonatúj épületet két éve adták át. Abban az esztendőben negyven iskola bizonyult életveszélyesnek Hargita megyében, s míg ez az intézmény több milliárdot kapott a központi költségvetésből, amazoknak a kimeszelésére sem akadt pénz. Az első tanévben százvalahányan tanultak az ezer diák befogadására tervezett épületben, ezek zöme is magyar szülők gyereke.A magas rangú vendégek azért jöttek, hogy a megyei tanfelügyelőség és a város vezetésének tiltakozása ellenére aláírják és megünnepeljék a helyi Marin Preda Középiskola és a Campulung Moldovenesc-i Stefan cel Mare Katonai Szakközépiskola testvériskola-szerződését. Az ügyről korábban már cikkezett a helyi sajtó: a megyei főtanfelügyelő-helyettes, Constantin Costea úgy adta beleegyezését a testvériesülésbe, hogy arról főnöke, Beder Tibor mit sem tudott. A városlakók furcsállják, hogy a település egyetlen román tannyelvű oktatási intézménye (amely ráadásul elméleti líceum) miért éppen egy katonai iskolával fűzi szorosabbra a kapcsolatot. A testvériskolai szerződést – szokatlan módon – magas rangú katonai vezetők is ellátták kézjegyükkel, pár hete pedig az iskolát meglátogatta maga a védelmi miniszter is. Akkor még senki sem tudta, hogy miért.Pénteken így a kadétoké, szirénázva érkező tábornokoké és román népviseletbe öltözött kóristalányoké volt a városi művelődési ház, amelyet erődemonstrációként sem elhanyagolható számú csendőr „védett”, a szomszédos épületben pedig Sabin Gherman, az Elegem van Romániából! című kiáltvány szerzője tartott előadást. A nemrég betiltott Pro Transilvania Alapítvány vezetője épp a bukaresti vezetés ellen küzdve próbálja elérni Erdély gazdasági autonómiáját – s ezt még a demokratikusnak nevezett, most megbukott koalíció sem tudta neki megbocsátani.A szombat este az egyik helyi csehóban, a Dzsungelben ér. Nagyobb asztaltársaság vicceket mond, az egyik poénnál azonban megáll a kés a levegőben. A viccmondó egyetemista lányról beszél, aki év végén hazatérve elmondja szüleinek, hogy terhes egy fekete sráctól, aki különben HIV-pozitív. Miután jól megdöbbennek az „ősök”, a lány megnyugtatja őket: a történet nem igaz, csak azt akartam, hogy kellő súllyal értékeljék azt a tény, hogy megbuktam matekból. Igen, mondja valaki a kényszeredett mosolyok után – a Nyugat majd örülni fog a választások után, hogy „csak” a volt kommunista Iliescu győzött, és nem a fasiszta Vadim.Egy jó nép mindent megbocsát – parafrazálja valaki a Zámbó Jimmy-slágert, miközben azt ecseteli, milyen jó érzés most elmenni Iliescura szavazni. Valaki színes választási plakátot húz elő, amelyen a mosolygó volt párttitkár látható, fölé valaki odaragasztott egy papírcsíkot „Leköphetsz, de szavazz rám!” felirattal. A szeku csinálta meg, találta ki Vadimot, hogy legitimizálja a másik elnököt, mert vakok közt a félszemű a király – állítja valaki. A sör egyre fogy, mi pedig nagyokat hallgatunk.Nagy Zsolt, az RMDSZ alelnöke a Financial Timesnak azt nyilatkozta: tízszeresére emelkedett a telefonhívások száma, az emberek tudni akarják, hogyan távozhatnak innen. Magyarország kolozsvári főkonzulja szerint a kitelepedést kérelmezők számában még nincs érzékelhető változás.