„A falusiak szószólója vagyok”

Hófehér ing, sötét öltöny, pártemblémás nyakkendőtű. Barkóczy Gellért kisgazda képviselő csak akkor váltja munkaruhára viseletét, ha a John Deer traktor nyergébe ül. Eleganciája – mint vallja – öröklött. Akárcsak a falusi ember iránti tisztelete, a vidéki Magyarországért érzett elkötelezettsége. A 69 éves kisgazda politikus ma Siófokon, Somogy megye napján veszi át a megyei közgyűlés által alapított legmagasabb kitüntetést.Barkóczy Gellért a földművelő ősök falujából, Gyulajról Pincehelyen, Tengődön és Siófokon át hosszú és göröngyös úton jutott az Országházba. Nem zavarja, hogy csak gépésztechnikusi végzettsége van. Honnan ez az önbizalom?– Édesapámnak mindössze hat elemije volt, ám megszállottja volt az önművelésnek. Hajnaltól napestig dolgozott a birtokán, de éjszakánként mohón falta a könyveket. Amikor 1952-ben elítélték és börtönbe került, mindig hatalmas könyvcsomaggal kellett meglátogatnunk. Azt gondolom, hogy műveltségének köszönhetően dacolhatott a harmincas évek vége gazdasági világválságának magyarországi hatásával. Egy menetben dolgozott birtokán traktorral, ekével, boronával, vető- és cséplőgéppel a Somogy megyei Tengődön. Pályázat útján nyert pénzt kukoricamorzsolóra, trágya- és silótelep építésére. Márpedig mindezt csak egy művelt parasztember tehette meg.– Apjától örökölte a gazdálkodás szenvedélyét is? Azt hallani: egy kisebb termelőszövetkezet is megirigyelhetné a siófoki Barkóczy-gépudvart. Mi kell ahhoz, hogy a képviselői munkája mellett 40 hektár földet is szakszerűen műveljen?– Úgy látom, vagyonbevallásra késztet... Soha nem titkoltam, hiszen szem előtt van a vagyonom. Egy Class-dominátor, egy John Deer traktor, egy 16 méter széles permetezőgép, néhány kisebb teherautó, valamint eke, nagy tárcsa, kukorica- és gabonavetőgép áll az udvaromon. Alkalmazottam nincs, időnként a vejem segít, amit elértem, az a saját erőfeszítésemet tükrözi. Hogy miként tudok gazdálkodni a képviselői munka mellett? Előfordul, hogy Pestről hazatérve késő este traktorra ülök. Ha dologidő van, kevés alvással is be kell érnem.– Harmincöt éve él Siófokon. Miután munkaszolgálatosként a taszári repülőtér és több somogyi laktanya építésénél is „letette névjegyét”, az újrakezdés és a karrier évei a balatoni városhoz kötődnek. Hogyan kezdett munkához a falusi ember az üdülővárosban?– Egy üzem javítóműhelyének vezetőjeként kezdtem dolgozni, majd – mert szükségét éreztem – beiratkoztam a budapesti Rippl-Rónai József Gépipari Technikumba. Hetente háromszor kellett fölmennem az iskolába, 109-en kezdtünk és öt év múlva csak heten kaptunk oklevelet. Nem voltam eminens tanuló, de én is a hét között voltam. Siófokon kezdtem gazdálkodni, építettem egy 1400 négyzetméteres fóliasátrat paprika és paradicsom termeléséhez. Állítólag mintagazdaság színvonalú munkát végeztem, ezért is küldtek hozzám kertészeti egyetemi hallgatókat gyakorlatra. Most főként búza-, kukorica- és repcetermeléssel foglalkozom.– Miként kezdődött a politikai pályafutása? Volt-e szerepe abban is az apai géneknek?– Édesapám a koalíciós években, 1947–48-ban kereszténydemokrata parlamenti képviselő volt, de én nem készültem parasztpolitikusnak. Rá se mertem gondolni. Amikor jött a „kikelet”, 1989 novemberében hat taggal megalakítottuk Siófokon a kisgazdapártot. Két hónap múlva engem választottak az elnökévé, majd nem sokkal később már háromszáz tagja volt a pártnak Siófokon és környékén. Képviselőjelölt lettem, de csak 1994-ben jutottam be a parlamentbe. Most a második ciklusomat töltöm a Tisztelt Házban. Az FKGP somogyi elnöke vagyok 1991 óta. Négyszer választottak elnökké. Nemrég kaptam miniszteri biztosi megbízást a megyei területfejlesztési tanácsba, melynek alelnöke is vagyok. Képviselőként a siófoki önkormányzati testület munkájában is részt veszek.– Barkóczy Gellértet földosztóként emlegetik Siófokon. Igaz-e, hogy az ön nevéhez kötődik a „Torgyán-kert” kialakítása?– Igaz. Én biztattam a siófokiakat arra, hogy tulajdonba vegyenek százhuszonkét 240 négyszögöles területet. Ott álltam a később „Torgyán-kertnek” elkeresztelt széplaki részen, és valóban kiosztottuk a földterületet. Megjegyzem: a kárpótlás helyett én a kártalanítást szorgalmaztam, de végül is be kellett érni azzal, amit a parlament elfogadott.– Van-e még a kisgazdapárt parlamenti frakciójában olyan képviselő, aki úgy kötődik a földhöz, mint ön? Hitelesíti-e Barkóczy Gellértet az, hogy „nem csak mondja, csinálja is”?– Talán hárman-négyen vagyunk földművelő kisgazda politikusok. Most viszont azt látom, van egy fordulatféle a párt politikájában: az elnökség és a frakció is egyre inkább a vidéki bázisra épít.– Somogy országgyűlési képviselőinek többsége diplomás ember, jogász, orvos, egyetemet végzett mezőgazdász. Nincs velük szemben kisebbségi érzése?– Miért volna? Én is lehettem volna diplomás, ha az ötvenes években nem zárnak ki a dombóvári gimnáziumból. Egyébként pedig írja meg: én a „mezőgazdaság professzora” vagyok. Aki kételkedik ebben, nézze meg a gazdaságomat. Az én doktori titulusomat a termelési eredményeim helyettesítik. Hogy mást ne említsek, a búza- meg a kukoricatermésem rekordokat dönt.– A megyei közgyűlés bizottságai állítólag ellenszavazat nélkül javasolták önt a Somogyért elnevezésű kitüntetésre, melyet évenként egy személy kaphat meg. Miként tud megbirkózni a temérdek tisztséggel úgy, hogy szinte maradéktalanul teljesít minden megbízatást?– Havonként három-négyezer kilométert autózok. Ha nem ülésezik a parlament, járom a megyét és igyekszem minden kérésnek, meghívásnak eleget tenni. Tisztelem a politikai ellenfeleimet is, noha időnként kemény vitába keveredek velük. Most a szövetkezeti üzletrészek kérdésében képviselem makacsul a pártom álláspontját. Az egyszerű falusi emberek szószólójának tartom magam, mert őket, a tulajdonukhoz elszántan ragaszkodó gazdálkodókat érzem legközelebb magamhoz. Ami pedig a népszerűségemet illeti, jóleső érzés, amikor azok is köszönnek és kezet nyújtanak, akiket nem is ismerek.