Felszámoló szervezetek az ellehetetlenülés szélén

Decemberben fogadta el a parlament a csődtörvény megváltoztatását, amely a hazai piacgazdaság működésének egyik kiemelkedően fontos szabályozó eszköze. Arra azonban, hogy megfelelő megoldásokat, kielégítő biztosítékokat adjon az üzletfelek, a befektetők, a hitelezők és a költségvetés számára az üzleti, illetve a költségvetési kapcsolatokban, már nem volt képes. A törvény módosítását a jelzálogjogról szóló törvény módosításával együtt – képviselői indítvány nyomán – tűzték napirendre, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a jelzálog-jogosultsággal rendelkező hitelezők nagyobb mértékben kapják vissza kihelyezett pénzüket azokban az esetekben, amikor felszámolást vagy végelszámolást kezdeményeznek. Erről Molnár György, a Felszámolók Országos Egyesületének (FOE) elnöke nyilatkozott lapunknak.A törvény módosításának alapvető célja mi volt?– A törvényben megfogalmazottak szerint ha a jelzálogjogosult a felszámolás kezdeményezésének időpontját megelőző hat hónappal jogerősen bejegyzett jelzálogjoggal rendelkezik, akkor a felszámoláson értékesített és jelzálogjoggal biztosított vagyontárgy értékesítését követően a befolyt ellenérték ötven százalékát a lehető legrövidebb időn belül meg kell fizetni a jogosultnak. Ugyanez érvényes a jogerősen bejegyzett végrehajtásra is, mert az is ugyanolyan biztosítékot jelent a hitelezőknek. Azt gondolom, hogy ezzel a módosított törvény egyfajta hitelezői érdekérvényesítés lehetőségét biztosítja, hiszen nagyobb megtérülést várhat, ha felszámolást kezdeményeznek. A törvény alapvető módosításának célja az volt, hogy azok a kis hitelezők, akik valamilyen jelzálogjoggal biztosították a kihelyezett vagyonukat, pénzüket minél nagyobb arányban kaphassák vissza mindezt. A Felszámolók Országos Egyesülete írásban közölte minden érintett minisztériummal, amely a törvényt előkészítette, hogy úgy véljük: nem indokolt, hogy maga a törvény csak a kihirdetés napját követő kilencedik hónap első napjától legyen hatályos. (A parlament 2000. december 19-én fogadta el a törvénymódosítást, így az csak 2001. szeptember 1-jétől érvényes.) Nem látjuk indokoltnak, hogy a törvény hatálybalépése eddig elhúzódjék, mert a jelzálogjog bejegyzésének és érvényesíthetőségének feltételei nem változnak. Szerencsésebb lett volna ezt a kihirdetés napját követő tizenötödik vagy harmincadik napon belül elindítani, hogy a folyamatban lévő felszámolások esetében is alkalmazható legyen az új törvény. Igazán megalapozott érveléssel egyébként – a bevezetés időpontját illetően – egyik minisztérium sem tudott szolgálni.– Melyek a legfontosabb változások?– Három ponton változott a csődtörvény, elsősorban a több éve húzódó problémák megoldása céljából. Ezek között az első, hogy azokban az esetekben, amikor több ezer hitelező jelentett be hitelezői igényt – például a Realbank felszámolása esetén –, akkor a bíróságoknak több ezer hitelezői tájékoztatást kell írásban, személyre szólóan vagy céges formában kiküldeni. Annyi könnyebbséget enged a módosítás, hogy 500 hitelező fölött a bíróságnak jogában áll a megyei bíróságokon kifüggesztett hirdetmény és a tömegkommunikáció eszközeinek igénybevételével tájékoztatni a hitelezőket a végzésekről vagy az eljárás befejezéséről. Egyidejűleg kötelessége megjelölni azt a helyet, ahol a dokumentumok betekintésre rendelkezésre állnak. Ez az esetek többségében a felszámoló székhelye, illetőleg a közleményt közzétevő bíróság.– Ez különösen azért fontos, mert egy-egy kifogás elbírálásakor a bíróságoknak nemcsak az a kötelességük, hogy minden kifogást kiküldjenek a hitelezőknek, hanem az is, hogy az összes hitelezőtől megvárják a visszajelzéseket. Ezután hozhatta csak meg a bíróság a jogerős végzést, illetve mondhatta ki azt, hogy az adott felszámolást befejezettnek nyilvánítja. Ez mindenképpen ésszerű döntés volt, hiszen nagy segítséget jelent a bíróságoknak időben és pénzben egyaránt. Ez a módosítás már január 1-jén hatályba is lépett.– A FOE több fórumon is hangot adott annak, hogy egyértelműsíteni kellene a felszámolók díjáról szóló rendelkezést. Született-e döntés erről?– Igen, hiszen a korábbi törvényben nem volt teljesen tiszta a felszámoló díjáról rendelkező szakasz. Nem volt egyértelmű az, hogy ez az összeg tartalmazza-e az áfát vagy sem. A korábbi gyakorlatban – általánosan elfogadott módon – a felszámoló kiszámította az őt megillető nettó díjat, amelyre a számlakibocsátásnál felszámította az áfát. Azonban 2000 júniusában a Legfelsőbb Bíróság olyan jogegységi döntést hozott, amely ezzel a gyakorlattal ellentétesen a felszámoló díját bruttó összegként határozta meg. Miközben a kiüresedett, ügyvezetés, iratanyag és vagyon nélküli cégek esetében majdnem teljes egészében a felszámoló finanszírozta az eljárást. A Pénzügyminisztérium (PM) és az Igazságügyi Minisztérium (IM) szakértőivel egyetértésben, de hangsúlyozva, hogy a bíróságok szóbeli és írásbeli ösztönzésére, a két minisztérium közösen elkészített egy törvénymódosító tervezetet, amely egyértelműen rögzíti, hogy a felszámoló díját nettó módon számítják ki, és ezen öszszeget növelik az áfával. Ezzel törvényileg is rendeződött a gyakorlati tapasztalatokon alapuló megegyezéses elszámolás.– Egyszerűsített módon kell a felszámolást azokban az esetekben végezni, amikor kiüresedett, vagyontalan céget kellett a hazai gazdaságból kivezetni. Változott-e a felszámolói díj ezekben az esetekben?– Szerencsére igen. A csődtörvény módosításának harmadik eleme rendelkezik erről. Abban az esetben, ha egyszerűsített eljárás folyt, csak annyit írt a jogszabály, hogy a felszámolót háromszázezer forint egyszerűsített eljárási felszámolási díj illeti meg. Ugyanakkor nem rendelkezett arról, hogy ebben az esetben a ki nem egyenlített felszámolói díj a Díjkiegészítési Alapból százezer forintra kiegészíthető-e vagy sem. Ezt a korábbi törvény ugyanis nem rendezte, ráutaló megfogalmazásokat tartalmazott csak, amelyeket az adóhatóság és a bíróságok különböző módon értelmeztek. Éppen ezért az IM és a PM egyetértésével a módosított törvény egyértelműen kimondja, hogy a Díjkiegészítési Alapból a felszámoló díja minimum százezer forintra kiegészíthető az egyszerűsített módon történő felszámolások esetén is, ha a regisztrációs díj és az adós vagyona együttesen nem nyújt a minimumdíjra kellő fedezetet. Ezt az összeget az egyszerűsített eljárás során is megkaphatja a jövőben a felszámoló szervezet. Fontos kiemelni, hogy hosszú szakmai viták és egyeztetések során a PM – a kormány egyetértésével – garanciát vállalt arra, hogy a Díjkiegészítési Alapot negyedévenként a költségvetésből kiegészíti a felszámolók által megigényelt, de a befizetésekből nem fedezhető különbözettel. Azaz ha tízmillió forintot igényelnek a felszámolók, de csak hatmillió áll rendelkezésre a befizetésekből, a hiányzó négymillió forinttal kiegészíti negyed év alatt a pénzügyi tárca. A korábbi kezdeményezésünk és írásbeli kérelmünk ellenére sajnos ennek az utóbbi két törvénymódosításnak bevezetésére úgyszintén a jelzálogjoggal egy időben történő bevezetéséről lehet csak szó. Azaz ennek a hatálya is 2001. szeptember elseje lesz.– Miért sérelmezik a szeptemberi hatálybalépést?– Azért veszélyes, ha ez lesz a bevezetés dátuma, mert időközben köztudomásúvá vált, hogy az országban több mint harmincezer cég nem tett eleget tőkeemelési kötelezettségének, továbbá a szövetkezeti törvény módosítása következtében nagyszámú szövetkezetet is felszámoltak. Nyilvánvaló, hogy ezek döntő többségét vagy végelszámolás, de majdnem biztos, hogy inkább felszámolás útján vezetik ki a cégjegyzékből. Miután a cégbíróság, illetve a Gazdasági Bíróság nem jelölhet ki mást a feladat végrehajtására, mint a felszámolói névjegyzékben szereplő szervezeteket, az előbb ismertetett törvények hatálybalépésének eltolódása abba a helyzetbe hozza azokat, hogy ők finanszírozzák ennek a több mint harmincezer cégnek a gazdasági életből való kivezetését. Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egy jó szándékú és indokolt kezdeményezés ilyen módon kerülhet tévútra, hiszen valójában pont azt a célt nem éri el, amire az egész törvénymódosítás irányult. Valószínű, hogy ezen cégek többségét egyszerűsített módon számolják fel, mert a cégeknél, a szövetkezeteknél nagy valószínűséggel nem lelhető fel sem pénz, sem értékesíthető vagyontárgy. A társadalomnak is érzékelnie kell, hogy nem egyszerűen egy szakmai közeg „siránkozásáról” van szó: a felszámolói közösség a társadalmi érdeket szolgálva, saját költségén, az állam helyett teljesíti ezt a feladatot. Ma már minden tíz felszámolásból nyolc egyszerűsített módon történik. Ugyanakkor nem egyformán sújtja a felszámoló szervezeteket ezen egyszerűsített eljárások lefolytatása. Pláne akkor, amikor ötszáz felszámolásból háromszázat egyszerűsített módon zárnak le, a fennmaradó kétszáz ügyből pedig nem lehet finanszírozni a további háromszázat. A kisebb felszámoló szervezetek esetében még rosszabb a helyzet, mert azok csak harminc ügyet kezelnek, amelyek közül húszban semmiféle pénz vagy értékesíthető vagyontárgy nem lelhető fel az adott cégnél, így csak egyszerűsített felszámolást tudnak alkalmazni. Ilyen körülmények között pedig – ha egyéb tevékenységet nem folytat a felszámoló cég – lehetetlen fönntartani a felszámolói tevékenységet. Biztos vagyok abban, hogy ha a törvény bevezetésének időpontján nem tudunk változtatni, akkor a 2001. június 30-ig történő névjegyzék-megújítás során számos felszámoló szervezet szűnik meg.– Várható-e, hogy megváltozik a felszámolói névjegyzék vezetési módja?– Ma még nem tudjuk, hogy a PM vagy a Gazdasági Minisztérium fogja-e a későbbiekben a felszámolói névjegyzéket vezetni. A Felszámolók Országos Egyesületén belül közel két éve elkészítettük a köztestületi kamarává való átalakulásunk törvénytervezetét.– Ennek azért van nagy jelentősége, mert a köztestületi kamarai jelleggel együtt a felszámoló névjegyzék vezetése átkerülhetne a kamarához, tehermentesítve ezzel a felügyeletet. Ezzel egyidejűleg a szakmai és egyéb követelményeket is sokkal karakterisztikusabban lehetne meghatározni, költségvetési kihatások nélkül. Érdemben senki nem vitatta ennek az átalakulásnak a létjogosultságát, ám egyik minisztérium sem vállalta, hogy támogatja a kamarai átalakulást oly módon, hogy a szükséges parlamenti döntés megszülethessék. A velünk szakmailag együttműködő területeken mindenhol léteznek már ezek a kamarai testületek. Úgy gondolom, hogy mindenképpen szerencsés lenne, ha a névjegyzék átvételével egy időben új szakmai szempontokat és egyéb követelményeket tudnánk meghatározni.– Megoldódnak-e szakmai alapproblémáik a mostani törvénymódosítással?– Sajnos az előbbiekben összefoglalt törvénymódosítás nem oldja meg az alapkérdéseket és az alapproblémákat. Enyhíti ugyan, de igazán korrekt megoldást mindenképpen egy új hitelezővédelmi és fizetésképtelenségi törvény megalkotása jelenthet. Ma már senki nem vitatja – különösen az EU-csatlakozás nem túl távoli bekövetkeztével –, hogy ennek a jogalkotási folyamatnak a lebonyolítása elodázhatatlanná válik. Ha a csatlakozás időpontjában kezdünk ezzel a témakörrel foglalkozni, akkor nem tudjuk azt a minimális követelményt sem teljesíteni, amely az európai közösségen belüli felfogást úgy fogalmazza meg, hogy a fő kérdés ezekben az eljárásokban nem a megszüntetés, hanem a reorganizáció. A hitelezőknek olyan jogosítványt kell adni ebben az új törvényben, amelynek segítségével megfelelő időben, kellő garanciák mellett valós információkat szerezhet a hitelező a válságba jutott cég kihelyezett pénzeiről, vagyonáról. Ugyanakkor az adós cég is érdekeltté válik már az első, nehezebb időszakban – a hitelezők közösségével együtt – abban, hogy előkészítsen, majd megvalósítson egy reorganizációs programot. A mai csődtörvény – amely már tízéves – nem alkalmas ennek a feladatnak a teljesítésére, de nem is érdekelt sem a hitelező, sem az adós cég a problémák megoldásában. A jövőben várható, hogy a felszámoló szervezetek koncentrálódni fognak, és ezáltal mindenképpen alkalmasabbá válnak arra, hogy az EU-normáknak megfelelő minőségi, de elsősorban reorganizációs tevékenységet folytassanak.