– 315gy látsztok ti –

Tanítványai Szennykirálynak hívják – a Szennykirályi utcából, hol évszámra kente az alapanyagot a színházi tortára, hogy attól a torta maga is messzeszaglott. Kevircol-kavircol, lételeme a szag, amit maga szagol össze a nagyvilágból, ahol professzornak adja ki magát a bűvüldöző angoloknak.„A pénznek nincs szaga” felkiáltással söprögeti össze az angol drámatörmelékeket, melyeket saját vagy álnéven, vagy átírva, lefordítva és visszafordítva gyakorta árul és ad el hasonszőrű össz-szövetségi honfitársainak, kik e pitiáner, de szintén össz-szövetségi munkáért sűrűn utalják a honi pénztárakhoz a „Nagy Limonádé”-sorozat folytatólagos bemutatóinak érdekében a „Mi is ízlik a magyar össz-szövetségi ómagyar népnek?” alcímmel. Egyebekben már többször fölkérték volna a „Magyar Színházi Külképviselet” külföldre áruló magyar tagjának, de maguk is visszariadtak külhoni kinézetétől, aki folyamatos identitászavara miatt folyvást az akar lenni, aki nem és nem akar az lenni, ami.Egyébként ez életének permanens konfliktushelyzete, melyet semmilyen, bár szívesen vállalt árulással sem tud eliminálni, mert mindenki annak nézi, ami. A nagy színházi tamások közül az egyetlen, akit annyira utálnak, hogy beltársai is kinézik maguk közül, rühellik, egyszerűen. Eme arcbőrre legutóbb a szokásos szemtelensége miatt akkora pofont kevert le neki a CET országos elnöke, hogy Szennykirályunknak a vécére se volt kedve aznap kimenni. Helyben kellett kimennie. Sajnálatos.