Az ukrán „Vaslady”

Egyre mélyebb belpolitikai válságba taszítja Ukrajnát a tavaly ősszel kirobbant Gongadze-ügy. A Kucsma elnök elleni tüntetésektől nemcsak a kijevi utcák hangosak, hanem a parlament is. A politikai harc legújabb fejleménye, hogy letartóztatták a csempészettel és okirat-hamisítással vádolt Julija Timosenko, volt miniszterelnök-helyettest. A Leonyid Kucsma egyik legerősebb vetélytársának számító fiatal, csinos, agilis „ukrán Vasladynek” is nevezett Timosenko a vádak szerint állítólag még az egyik legnagyobb gázszolgáltató elnökeként követett el bűncselekményeket.Kucsma környezete úgy véli, az ambíciózus Timosenko áll a kazettaügy kirobbanása mögött, hogy más oligarchákkal együtt így kerülje el a felelősségre vonást. A politikus asszony szerint ezzel szemben éppen azoknak a klánoknak az érdekeit szolgálta elmozdítása, amelyeknek feketegazdaságból származó óriási jövedelmei alaposan megcsapolták az ő reformintézkedéseit. Az ukrán viszonyokat jól érzékelteti, hogy mindkét állításban van igazság. Timosenko ugyanis miniszterként a gazdaság legbetegebbnek, legkorrumpáltabbnak tartott ágazatát, azt az energetikai szektort felügyelte, amely az oligarchák melegágyának számít. Másrészt viszont éppen annak a Lazarenkónak a kormányzása alatt lett „Gázlady” – 1996-ig volt az Ukrán Egyesített Engergiarendszerek elnöke –, akit az Egyesült Államokban pénzmosás miatt tartóztattak le két éve. Timosenko ezután hamar elhatárolódott védnökétől, gyakorlatilag szétverve annak pártját, saját politikai szervezetet alakított, majd átállt az elnök támogatói közé. Ezért cserébe megkapta az energetikai szektor felügyeletét, a házasságból azonban mégsem lett szerelem. Kucsma ugyanis hatalmát fenyegető potenciális veszélyt látott az energikus hölgyben, tegyük hozzá, nem is alaptalanul.Timosenko első útján rögtön megdöbbentette a kijevi politikai elitet, Moszkvában ugyanis a Gazprom vezetőivel tárgyalva nyilvánosan elismerte, hogy Ukrajna rendszeresen megcsapolja az orosz gázvezetékeket. Ezzel egyszerre veszélyeztette a klánok egyik pénzforrását, s erősítette saját pozícióit. Kitűnően ismerve az árnyékgazdaság rendszerét, az oligarchák elleni támadást a kiskapuk bezárásával folytatta a szektorban. Saját logikájukból kiindulva, a klánok először azt hitték, hogy egykori cégének akar ezzel előnyt szerezni, hamar kiderült azonban, hogy Timosenko teljesen át akarja rendezni az ágazatot, kibillentve az addig ott megmelegedett pénzügyi-ipari csoportokat. Ez pedig már alapvetően változtatta volna meg az ország politikai életének a klánok egyensúlyán alapuló erőviszonyait, amelynek következtében Kucsma a megerősödött „Vaslady” bábjává válhatott volna. Nem csoda, hogy meg is indult a Timosenko elleni támadások sora, Juscsenko miniszterelnök azonban ekkor még megvédte támaszát, s az elnök visszavonulót fújt. Az újabb roham a miniszter családjára irányult, Timosenkót azonban férje letartóztatása sem rendítette meg, sőt nekivágott a súlyos válságban lévő szénbányászat reformjának. Ezután robbant ki a Gongadze-ügy, lépett ki Timosenko frakciója az elnököt támogatók táborából, majd merült fel a mostani vád.Kucsma győzelme a megfigyelők szerint azonban könnyen pirrhuszinak bizonyul. Ára ugyanis az egyre mélyülő politikai válság, és hatalmának lejáratódása külföldön. Timosenko eközben megerősítette pozícióit. Megőrizte pártját, pénzforrásait, ráadásul tisztára mosta reputációját is a külföld előtt. Míg ugyanis ez idáig személyét elsősorban Lazarenkóval, a korrupcióval hozták kapcsolatba, addig most éppen az ez elleni harcos, a reformátor képe ragad meg a sajtóban. S egy ilyen ambíciózus határozott ellenzéki vezetőnek ez több mint elegendő ahhoz, hogy rohamra induljon a hatalom csúcsaiért.