Hungarikumok Szatmár-Beregből

A magyar–ukrán–román határ közeli apró, hátrányos helyzetű települések – Kispalád, Milota, Tiszabecs, Tiszacsécse, Tiszakóród, Uszka, Botpalád, Magosliget, Sonkád, Fülesd, Kömörő, Túristvándi és Szatmárcseke – fejlesztési terveit, munkáit koordináló Tiszaháti Kistérségi Önkormányzati Társulás elkészítette a szatmár-beregi régióban fellelhető hungarikumok piacra juttatásának tanulmányát.A Szatmár-Bereg megyei szilva és dió ártéri termőhelyei a világon egyedülállóak. Ilyen ízű, zamatú és minőségű, vegyszerezetlen, fertőzéstől és környezeti szennyeződéstől mentes, lényegében biotermékeket nem sok helyen tudnak előállítani, valószínűleg a világpiacon is jó áron és nagy tömegben lennének értékesíthetők. A szatmári szilvapálinka, a dió mézben és a dióolaj kuriózumok. A tervek szerint a térségben a szilvából és a dióból készült termékek előállítására két kisebb feldolgozó üzem épülne. A gyár közvetlenül ugyan csupán nyolc-tíz embernek nyújtana megélhetést, de azért, mert helyben felvásárolná és fedolgozná a környéken megtermő nagy mennyiségű szilva és dió zömét, az őstermelők nem kényszerülnének a termés tetemes hányadát az alkalmi kereskedőknek olcsón eladni. Az említett termékek mellet szó lehet a különlegességnek számító zölddióbefőtt készítéséről is.Mivel e tájon a természet jórészt érintetlen, a csendet, nyugalmat, vadregényes környezetet és a jó levegőt kedvelő, továbbá azt kereső turisták kedvenc kirándulóhelye. Az arra megforduló hazai és külföldi vendégek nem mulasztják el megkóstolni az ártéri szilvát, a híres szilvapálinkát, a diót. Ezek színvonalas feldolgozásával, csomagolásával és kellő marketingmunkával az e tájon lakók szép bevételhez juthatnának. A tanulmány ezen elképzelések valóra válását egyengeti.