Legenda és világhír

Lángelmék jól elszórakoznak rajtunk, halandókon csípős észrevételeikkel, s ha szerencsénk van, időben értesülünk világot megváltó gondolataikról, megszívlelhetjük ajánlásaikat; ötleteikkel esetenként felvillanyozhatják renyhe agyvelőnket. Különösképpen így vagyunk a humor nagy mestereivel, akik gyakorlatilag már megoldották az emberiség nagy problémáit, csakhogy ki figyel rájuk, még inkább – ki figyel oda.Twain például, gyerekkorom bálványa, azzal nyugtatott meg egy karcolatában, hogy a baráti levelezés erősíti az erkölcsöket. Karinthy fölfedezése – a kályha mindenkihez meleg – máig élő valóság, akárcsak Galilei elmés észrevétele a középkorból, hogy – mégis(csak) mozog a föld, amivel majdnem megégette magát, de valahogyan élve megúszta, nem úgy, mint Bruno, aki ugyebár hiába erősítgette, hogy nem vagyunk egyedül a világűrben, kérem.Elgondolkodom néha, hogy ezek a lángelmék mit szólnának napjaink kihívásaihoz, speciel az internethez, az információs galaktika mindent elnyelő szörnyetegéhez vagy a napi ügybuzgóságú szellemtelenségekhez; a rádió- és televíziósorozatok hülyeségeihez. Sérüléseim nap mint nap súlyosabbak: az infovírusok már végeztek is velem, még szakmámban is, amelyben igyekeztem becsülettel helytállni, de íme mi is történt velem csak tegnapelőtt éjjel, szokásos körutazásomkor Infolandban.Hogy a szicíliai védelem milyen veszélyes megnyitás, azt már minden gyerek tudhatja, de hogy miniatűr vereségeken keresztül is eljuthatsz a világhírhez, erről nincs mindenki meggyőződve. Pedig tessék csak megnézni az alábbiakat – igaz, okulásunk okából. Pár éve egy barátom lelkendezve hívta föl a figyelmemet az alábbi kis remekműre, anno Domini 1994-ben.Jeftics–ProkoposinSzeged, 1994Szicíliai védelem (C40)1. e4 c5 2. Hf3 e6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 Fb4 6. e5 He4 7. Vg4 Hxc3 8.Vxg7 Bf8 9. a3 Hb5+ 10. axb4 Hxd4 11. Fd3 Vb6 12. Fg5 Hf5 13. Fxf5 exf5 14. 0-0-0 Vg6 15. e6!!A nagy Morphy óta ismerjük a motívumot (Párizs, 1859 – Sevillai borbély az operában), a lenyűgöző befejezéssel a könnyű játszma végén; a szellem diadala bástyamattal körítve. Itt is gyönyörű és cseng-bong a zenéje: 15. – Vxg7 16. exd7+ Hxd7 17. Bhe1+ Ve5 18. Bxe5+ Hxe5 19. Bd8 matt. Talán még frappánsabb, mint Paulé, hiszen fekete nyilván csak elfelejtkezett Paul Morphy remekéről, ami persze bűnhődéssel jár ilyen esetekben.*15. – d6 16. Bxd6 f6 17. Bd8+, sötét föladta: 1:0. A királyüldözés 17. – Kxd8 18. Vxf8+ Kc7 19. Ff4+ Kb6 20. Vc5+ Ka6 21. Va5 nyakazással végződne – talán le kellett volna húzni, hadd élvezze mindenki a dolgot.Rendben is lennénk, a játszma annak idején közönségsikert aratott, ahogyan a rövid agyonütések mindig is rokonszenvesebbek az olvasóknak, mint például egy 100 lépéses végjáték, mondjuk, lépéskényszerrel a befejezéskor.És képes voltam megfejelni, summázni a tanulságokat, mit sem sejtve a következményekről: „Élvezetes miniatűr, csodaszép döntő kombinációval. Újabb bizonyíték, hogy az öreg sakkot nemigen kell félteni a »reform«- vagy »tűzoltó« sakktól – esetleg a kettő ötvözetétől. Ha pedig a parti világhírre vergődik, mindig meg fogják jelölni, hogy Szegeden játszották, anno Domini, 1994 – nem is olyan mellékesen.”Szép, igazán.Na de most pár szó éjjeli szörfölésem eredményéről: egy játszmagyűjteményben a következő partiba botlottam.Tisdall–LeeLondon, 1981!Szicíliai védelem (C40)1. d4 e6 2. e4 c5 3. Hf3 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 Fb4 6. e5 He4 7. Vg4 Hxc3 8. Vxg7 Bf8 9. a3 Hb5+ 10. axb4 Hxd4 11. Fd3 Vb6 12. Fg5 Hf5 13. Fxf5 exf5 14. 0-0-0 Vg6 15. e6!!(Diagram, mint föntebb.)15. – d5 16. Bxd5 Hc6 17. e7 Hxe7 18. Bd8+, sötét föladta: 1:0. Nos, mit tetszenek szólni az ügyhöz?„Muris” – mondaná Lilienthal nagymesterünk, ebben biztos vagyok, és hahotázna, ahogyan egész életében élvezte az ilyen ékszereket, hiszen sakkaranyműves létére maga is gyártott hasonlókat. (Az idén tölti be a kilencvenet: aktívan, remek kondícióban.)Tehát: jól megjártuk – hahaha!Hát igen, de szerencsére nem vagyok egyedül, hiszen a Jeftics-parti szakelemzői felvonultatták a szakirodalom jeles példáit, mint ahogy én is tettem annak idején. Tessék, most megismétlem: a Szabó–Dake (Varsó, sakkolimpia, 1935), valamint a Szabó– Mikénasz (Kémeri–Riga, 1939) ugyancsak élvezetes partik voltak. Sajnos terjedelmi okokból csak a Morphy-partit van szerencsém kedves olvasóinknak lezongorázni:*Morphy-tanácskozók (Isouard gróf és a braunschweigi herceg), Párizs, 18591. e4 e5 2. Hf3 d6 3. d4 Fg4(?) 4. dxe5 Fxf3 5. Vxf3 dxe5 6. Fc4 Hf6 7. Vb3!! Ve7 8. Hc3 c6 9. Fg5 b5? 10. Hxb5!! cxb5 11. Fxb5+ Hbd7 12. 0-0-0 Bd8 13. Bxd7 Bxd7 14. Bd1 Ve6 15. Fxd7+ Hxd716. Vb8+!! Hxb8 17. Bd8 matt.A felkiáltójelek bősége a zongorajátékot hangsúlyozza (erőteljesen, férfiasan), és arra hívja föl kedves olvasóink figyelmét, hogy ha még nem játszották volna le gyerekeiknek-unokáiknak ezt a páratlan kis csodát (Mozart: Török indulója példájára), tessenek szívesek most pótolni a mulasztottakat, megtoldva az „új husikkal”.