MŰKINCSEK – ÁRVERÉSEK – GALÉRIÁK

Ruszt a Fertő tó partján valamikor a történelmi Magyarország legkisebb városának számított. Itt látta meg a napvilágot a később legendássá vált osztrák politikus, Leopold Figl (1902–1965), akinek hagyatékából nemrég a bécsi Dorotheum rendezett árverést. Figl agrármérnöki diplomával lett az alsó-ausztriai parasztszövetség vezetője, 1938-ban az úgynevezett „előkelőségek transzportjával” szállították Dachauba, miután Ausztriát a hitleri birodalomhoz csatolták. Innen 1943-ban szabadult, de a következő évben ismét elfogták, és csak az orosz csapatok mentették meg 1945 tavaszán. A szovjet katonai vezetés előbb az osztrák főváros lakosságának élelmiszer-ellátásával bízta meg, majd ismét parasztvezér lett, aztán Alsó-Ausztria tartományi főnöke és még ugyanazon esztendő végén az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja. Ezt a tisztséget 1953-ig töltötte be, utána az ország külügyminisztere volt 1959-ig, tevékenységének csúcspontja az osztrák államszerződés aláírása 1955-ben.Mint elfoglalt és hivatásos politikus, kevés kedvtelést, szórakozást engedhetett meg magának. Ezek közé tartozott a természetjárás és a vadászat – ez utóbbi már csak protokolláris okokból is –, hagyatékában iparművészeti tárgyainak díszítőmotívumaként a flóra és a fauna dominál. A bécsi Augarten porcelánmanufaktúrában készült 1965 táján az a 86 darabból álló mokkásszerviz, amelynek szélén zöld ágacskák futnak körbe, közepén rózsabimbók ékeskednek – Ingeborg Hardtl és Friderike Auerbach festőnők keze nyomán. Az egyedi garnitúrát 38–50 ezer schillinges értéksávban kínálták, és ennek alsó határán értékesítették. Egy 1950 tájáról való, kisebb és azonos márkájú kávészettet a politikus ízlése szerint dekoráltak fenyőgallyakkal, valamint vadfejekkel. Becsértéke nyolc–tizenkétezer schilling volt, és 11 ezerért kelt el. Az Augarten afféle „házi műhelye” lett Leopold Figlnek, mert ugyanabban az évben egy háromágú gyertyatartót és egy fedeles dobozt is készítettek számára, tarkabarka mezei virágokkal (ez hatezerért lelt új tulajdonosra), egy 1965-ből származó zöld és aranymustrás tartóedényt alátéttel négyezer schillinges leütési áron adtak tovább a speciális árverésen.A politikus ötvenedik születésnapjára rendelték meg ugyanitt 1952-ben a legnagyobb étkészletet, amely 103 darabból áll. Edwin Breideneichen festőművész az ország címerét és Bécs városának emblémáját tölgyfalombok, illetve vadfejek közé illesztette minden egyes példányon. A Dorotheum szakértői 150–200 ezer schillingre saccolták a páratlan garnitúrát, aztán a licitálás 160 ezer schillingnél állt meg. A Monarchia cseh földre szakadt régi műhelyéből, Thun-Klösterléből szarvasagancsot utánzó fülekkel érkezett a politikus számára teáskészlet, amelynek a szerény 3500–6000 közötti becsértékről 12 ezer schillingre szökött fel a leütési ára. A bécsi Augarten manufaktúrából volt még egy festetlen szarvasfigura is 1970-ből – Robert Ullmann szobrászprofesszor 1930-as modellje nyomán –, amely három–ötezer schillinges sávjának alsó határán kelt el.Annál nagyobb megtiszteltetés számunkra, hogy a herendi manufaktúra arany-bíbor Apponyi-mintás teáskészletét (1970 tájáról), amely harminc darabból állott, minden további nélkül értékesítették, mégpedig 10–15 ezer schillinges becsértékének alsó határa felett, 11 ezer schillingért.