Művészfilm

Valamelyik este megnéztem a televízióban Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjét. Kétségbeejtő volt. Köztünk szólva, láttam már néhány borzalmas filmet életemben, de ez megelőzi valamennyit, azt ne mondjam, fizikai fájdalmat vált ki a nézőben.Kezdődik ott, hogy az ember nem tudja, miről szól a történet. Odaáll két kislány a kamera elé, és elénekli a Petőfi Sándor gatyában táncol kezdetű versikét. Ez a nyitány. Mindjárt ezután a Kerepesi temetőbe látogatunk (nagyrészt itt játszódik a film), ahol két sírásó kegyetlen káromkodások közepette üti-veri, pofozza meg rugdossa egymást, bár az nem derül ki, miért. A káromkodás amúgy visszatérő elem az alkotásban, egy jutasi őrmester és egy átlagkocsis nem káromkodik annyit egy munkában eltöltött hosszú életen át, mint ezek a Jancsó-szereplők. Minden második mondatból dől a szexuális trágárság, méghozzá cizellált, ultraperverz szófüzérekkel. Ezenkívül – három-öt percenként – mindenféle előzmény nélkül lelövik egymást a szereplők, de nem kell megijedni, legföljebb a vér meg az agyvelő csordogál a fejükön, ami művészfilmek esetében alapelvárás. (Az események sodrában természetesen a Jancsó–Hernádi kettőst is agyonlövik, de ők is feltámadnak, jóllehet hamvaikat előzőleg megeszik az obszcén temetőőrök, illetve az éppen arra járó lipicai magyar félvérek a bálázott lucerna mellé, desszertként.)Pereg a film, és a második óra elején az addig döbbenten ülő néző elbizonytalanodik, akkor most ki itt az agykárosodott? Mi, itt a képernyő előtt, vagy azok a trágár lékelt fejűek odaát? Hogy miként került ez az elmeháborodott bornírtság a közszolgálati televízió műsorába, arra nézve nincs hír. (Vajon látta-e megelőzően a műsorigazgató?) További kérdőjel: mit keres a kaotikus háttérben az időnként arra sétáló Kossuth Lajos kormányzó? Talán ő is a logikát?