Nemzetpolitika és turizmus

A Széchenyi-tervvel a honi turisztika minőségi fejlesztésének kérdése végre méltó helyére került. Arról azonban szinte soha nem esik szó, legalábbis itthon, hogy hogyan lehetne fejleszeni a Kárpát-medencei, határon túli magyar területekre irányuló idegenforgalmat. Noha a magyar államnak nem hozna közvetlen hasznot, össznemzeti szempontból elkerülhetetlenül szükséges egy Kárpát-medencei, az elszakított és magyarlakta térségekre vonatkozó turisztikai koncepció kidolgozása.A határokon túl igen komoly reményeket fűznek a Magyarországról oda irányuló turizmus feléledéséhez: ettől várják a központi hatalom által sokszor szándékosan elhanyagolt, perifériára szorított térségek gazdasági felemelkedését, mi több, sok elöregedett falu már csak a falusi turizmusban látja az egyetlen lehetőséget, hogy helyben tartsa a fiatalságnak legalább egy részét. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a magyar állampolgárok érdeklődésének felkeltése a Kárpát-medencei turizmus iránt a személyes kapcsolatok szintjén mélyítené el a magyar–magyar integrációt, ami mellesleg az egyik legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés. Tapasztalati tény, hogy azok a magyarországi turisták, akik először járnak a Kárpát-medence elcsatolt részein, milyen gazdag élményanyaggal térnek haza, mennyire megérinti őket, hogy az államhatártól akár több száz kilométerre is élő magyar beszédet hallanak, s virágzó magyar kultúrát találnak. Egy-egy ilyen élmény nagyon sok embernél évek, sőt évtizedek sztereotípiáit építi le néhány nap alatt. Arról nem is beszélve, hogy a Magyarországról kifelé irányuló Kárpát-medencei turizmus élénkülése felértékelné a magyar nyelvet a szomszédos országok szolgáltatóiparában, ami gazdasági előnnyel járna az ott élő magyarok számára. Jól láthattuk ezt bő évtizeddel ezelőtt Ausztriában, amikor a Gorenje-turizmus hatására egyszeriben kelendőek lettek a bécsi munkaerőpiacon a burgenlandi magyarok.A határon túli magyar települések, magyarlakta tájak potenciális vonzereje nem lehet vita tárgya. Hiszen mindaz, amivel a megcsonkított Magyarország idegenforgalmi szempontból szegényebb lett – műemlékekben gazdag történelmi városaink, természeti szépségekben gazdag tájaink legjavát elcsatolták –, most az elszakított részeket gazdagítja. S nem csupán a festői hegyvidékek vagy a történelmi magyar városok felbecsülhetetlen kulturális-építészeti hagyatéka, hanem például a gyógyturizmus lehetőségei (gondoljunk csak a Székelyföld sóbarlangjaira és gyógyvizeire), a reneszánszát élő falusi turizmus, a Kárpátok nyújtotta sportolási lehetőségek, illetve a régi mesterségek, szokások, hagyományok továbbélése – vagyis a máig eleven népi kultúra – is komoly vonzerőt képezhet a turisták számára, ha az érintettek profi módon aknázzák ki a lehetőségeket. (A határon túli magyar civil szervezetek, önkormányzatok által kezdeményezett vagy éppen föltámasztott fesztiválok, rendezvények a hagyományőrzés vagy éppen hagyományteremtés szándéka mellett a vendégforgalom növelését is célozzák.) Érdemes külön kiemelni az olyan, ugyancsak idegenforgalmi vonzerőt jelentő emberi értékeket is, mint a – főleg a falusi turizmus híveit megörvendeztető – természetes vendégszeretet, amely egy adott ország relatív szegénysége ellenére is képes biztosítani a szolgáltatások szívélyességét, vagyis azt a spiritualitást, amit egyre többen igényelnek az emberek.Ugyanakkor beszélnünk kell azokról a hátrányokról is, amelyek sajnos hatékonyan ellensúlyozhatják az itt említett előnyöket. A legnagyobb probléma a megfelelő infrastruktúra hiánya – gondolunk itt elsősorban az utak állapotára –, ám a szállodai, éttermi szolgáltatások sokszor igen gyatra minősége is szembeötlő. Ráadásul a nagyobb szolgáltatók esetében már sokkal ritkábban érzékelhető a falusi turizmusban tevékenykedőkre oly jellemző szívélyesség, s mivel itt már nem csak az idilli körülményeken, természeti szépségen vagy élő népi kultúrán van a hangsúly, a minőségi szolgáltatások hiánya is szembetűnőbb. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szomszédos országok kormányai kifejezetten hátráltatják a magyarlakta régiók fejlesztését, ami az egyik legfőbb gátja a turisztikai lehetőségek kibontakoztatásának. A legkézenfekvőbb példa Románia esete: a Székelyföldön még az ország többi részéhez képest is fejletlen az infrastruktúra, a nagy múltú magyar és szász műemlékeket pedig szándékosan hagyják lepusztulni, miközben – állami pénzből – Erdély-szerte épülnek a több évszázados hangulatot sugárzó, ám éppen ezért rendkívül ízléstelen, giccses, a régió eredeti arculatát elcsúfító ortodox katedrálisok.Mivel a hivatalos politika sem Romániában, se más szomszédos államban nem törekszik arra, hogy elősegítse a magyarlakta vagy vegyes lakosságú területekre irányuló idegenforgalmat, az érdekelteknek és az anyaországnak kell közösen kidolgozni és végrehajtani egy hatékony Kárpát-medencei turisztikai stratégiát. Amíg azonban nem ver gyökeret a határokon túl a minőségre és a profizmusra való törekvés, amíg középszerűség, sőt igénytelenség jellemzi a turisztikai szolgáltatások jó részét, addig a Kárpát-medence gyönyörű tájait továbbra is inkább csak romantikus egyetemisták és elhivatott történelemtanárok fogják felkeresni, de a tömegek semmiképpen.Egy nemrég megtartott udvarhelyi konferencián az egyik előadó úgy fogalmazott: a székely fogadóba betérő igényes turista nem Zwack Unicumra vágyik, hiszen azt megkapja otthon is, hanem házi szilvapálinkára, mert ez az, ami erre a vidékre jellemző. Tegyük hozzá: a helyi sajátosságok, a hagyományok csak akkor érnek valamit, ha azok minőségi szolgáltatásokkal párosulnak – és fordítva. Jelenleg most a minőségre és hagyományra egyszerre építő turisztikai „mintagazdaságok” létrehozása lenne a legszükségesebb feladat, legyen szó falusi, gyógy- vagy ökoturizmusról. Magyarországnak, ahol az idegenforgalom ügye már a legfelső színtereken is prioritást élvez, át kell nyújtania tapasztalatait a határon túli magyarságnak: szemléletet adni, megtanítani a tenni akaró, ám sokszor klisékben gondolkodó érdekelteket a kreatív gondolkodásra, arra, hogy hogyan lehetne egy adott régió előnyeit és egyediségeit maximálisan a turizmus szolgálatába állítani, sőt a már meglévő sajátosságok mellé újakat és még vonzóbbakat teremteni.