Rózsavölgyiék másfél évszázada

„A Rózsavölgyi a 150 év eredményeivel, sikereivel, kudarcaival együtt a magyar zenekultúra része”, írja a neves kereskedő- és kiadócég történetét összeállító Hutira Albin, aki eredetileg a Bartók rádió megbízásából fogott hozzá az anyaggyűjtéshez. A közszolgálati adón tizenhárom részes előadás ismertette meg a hallgatókkal a cégtörténeti kronológia mellett azokat a zeneműveket is, amelyeknek keletkezésében vagy népszerűsítésében a Rózsavölgyi és Társa nevű vállalkozás szerepet játszott. A most könyv alakban is megjelent történeti munka, ha zenei illusztrációkkal nem is, gazdag dokumentumanyaggal annál inkább szolgál.Hutira Albin, aki jelenleg is a Rózsavölgyi zeneműbolt vezetője, s egyben a szakma elismert képviselője, nagy gonddal követi végig a százötven esztendős cég történetét, amely 1850-ben Rózsavölgyi Gyula és Grinzweil Norbert összefogásával kezdődött. Rózsavölgyié volt a szakértelem, hisz apja, Márk ismert zeneszerző, a verbunkoszene utolsó képviselője, társáé pedig a tőke.Szerencsésen esik egybe az alapítás ideje azzal, hogy az oktatásban hangsúlyosabb szerepet kap a zeneoktatás, egyre többen tanulnak hangszeren játszani, és neves külföldi zenészek is megfordulnak Magyarországon. A hazafias, nemzeti érzelmű kiadáspolitika tovább erősíti a cég jó hírnevét és üzleti sikerét, amelyhez a későbbiekben a koncertszervezés és zenemű-, majd könyvkiadói munka társul. A céget 1949-ben a szakmában elsőként államosították, ekkor kezdődött a Rózsavölgyi kettős élete. A kereskedelmi tevékenység a könyvesek hatókörébe került, akik a zenemű-forgalmazás alapvető gondjait nem értették. A kiadványok az Állami Zeneműkiadó Vállalatot gazdagították.Az évtizedek során az üzlet – elsősorban a lelkes és hozzáértő munkatársaknak köszönhetően – meg tudta őrizni nemcsak jó hírét, de vezető szerepét is a hazai zenemű-kereskedelemben. Ma ismét magáncég (visszatért falai közé a nyitásra készített, lantos fiút ábrázoló olajfestmény), s az elmúlt években nemcsak a legrangosabb szakmai díjakat sikerült elnyernie, hanem újraindult a Rózsavölgyi Kiadó is, amely a hagyományokhoz híven a klasszikus magyar könnyűzene legjelentősebb szerzőinek műveit kívánja közreadni. A Rózsavölgyi cég története tehát végeredményben sikertörténet, hisz a hűséges szakemberek megőrizték azokat az eszméket, amelyek az alapítókat is vezették. És része a magyar kultúrtörténetnek is. Hutira Albin összefoglalója végén átnyújtja az olvasóknak az 1964 óta vezetett vendégkönyvet, amelynek lapjairól a század második felének jeles muzsikusai üzennek.(Hutira Albin: A Rózsavölgyi és Társa másfél évszázada. Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, megjelent ötszáz számozott példányban. Ármegjelölés nélkül)