Tisztelt Szerkesztőség!

A politológus értékelÁgh Attila: a professzor háromszoros közszolgálati találati arányaMagyarország demokratikusan megválasztott miniszterelnöke országértékelő beszéde napján az m1 vendége Ágh Attila volt. Nem tudja, mit akar mondani a miniszterelnök, de borítékolja, hogy a beszéd semmitmondó lesz, és egyébként is, inkább Clinton beszélne, mert ez az értékelő beszéd az erős elnökrendszerekben szokás. Ágh elölnézetben azt gondolja, nem is kellene megtartani. Nem zavarja, hogy az emberek nagy része érdeklődéssel várja. Azt sem mérlegeli, hogy a kormányfő ezt egy civil szervezet meghívására teszi. A baj az, hogy akik várják, azok nem ők. Nem azt teszi szóvá, hogy Demszky már tegnapelőtt megtartotta szónoklatát ugyanebben az ügyben, öt százalék pesti vezéreként. Ágh kacagva jelzi: nehezen fogja Orbán Viktor megválaszolni az üzenetként feltett keresztkérdéseket. Kovács László első titkár kérdései még nehezebbek – mert ő is előre értékelt. A kancelláriaminisztériumban nagy lehet a kapkodás a beszédigazítás miatt. Nekem reggel a beszélgetőpartnerek közül nagyon hiányzott Marx, Engels és Lenin. A közszolgálati szerkesztője ezzel javíthatta volna a színvonalat és a főcsapás irányának kijelölését.Orbán Viktor miniszterelnök este tartotta beszédét. Ahogy elnéztem a hallgatóságot, ezek mind megtévedt emberek lehettek, mert nagy figyelemmel hallgatták Orbánt, s nem csalódtak, hogy nem Clinton beszél. Kerestem Ágh Attilát is, de nem jutott neki hely az első sorban. A rendezők nem tudhatták, hogy este még mi jön. Jött az Aktuális. Baló György éppen Ágh Attilát hívta meg, most már hátulnézetben. Ezen a napon másodszor. A kormányfő ötven percet beszélt, de hiába, mert Ágh Attila azt mondta, nem mondott semmit. Még szerencse, hogy farkasszemet nézett vele egy bölcs filozófus, aki tudja, hogy ötven percig nem lehet úgy beszélni, hogy az ember ne mondjon semmit. Győzködte, hogy beszélt az 1950 óta megtett útról, az erkölcsről, a munkáról, a családról, a becsületről, a közbiztonságról, az aranyérmes diákjainkról és az elveszett kasszáról. Visszafogottan, okosan és optimistán. Erre Ágh bepörgött, és azt mondta, ő holnapra már nem is fog semmire emlékezni.A tévé tudhatta ezt, nyilván azért hívta meg egy ügyben ugyanazon a napon kétszer Ágh Attilát. Ha a professzor úr kétszer látja, hallja, hátha jobban megjegyzi. No meg eleget költött a kormány tűzijátékokra, takarékoskodni kell. Ugyanazon a napon, ugyanabban a témában a második beszélgetésnél a honoráriumból engedmény jár. Még azt is megértük, hogy Baló, érezve, hogy Ágh már maga alatt vágja az ágat, másik vendége, Bence György mellé állt. Ez példa nélküli, s nem vagyok benne biztos, nem koppintottak-e ezért a fejére.Azt tudom, hogy Demszky miért nem volt ott a beszámolón. Mert a Vigadóban nincs trón. Kovács László távollétét nagyon sajnáltam, mert amikor közvetlen a beszéd után nyilatkozott, azt mondta, hogy valami hajóról volt szó. Ha ott van, és hallja, belátta volna, hogy ha jó valami, arról kell és érdemes beszélni. Dávid Ibolya futtában is tanúbizonyságát adta a partnerségben is meghirdetett toleranciájának. Csurka, ellenzéki létére, a tisztelet hangján értékelt, kiemelve a reálisan elért eredmények jogos érdemét, elismerve az optimizmus szükségességét. Kár, mondta, hogy a szónok a globalizmus veszélyéről nem szólt.Vasárnap este aztán a Duna Televízióban újra Ágh Attila professzor úr nyilatkozott. Ez már csakugyan népszerűség! Itt nemcsak Orbánt, magát is kritizálta. Azt már nem állította, hogy nem mondott semmit. Aludt azóta egyet a beszédre, és mégiscsak emlékezett valamire. Azért nem véletlenül egyetemi tanár. Ha a Heti Hetes foglalkozni fog az üggyel, meglesz az alulnézet is. Figurázzák ki a tévék baklövéseit, az Ágh-levélhullatást. Meg kellene nézni, hogy nem szórakozott-e a professzor, akit esetleg csak egyszer hívtak, de ő háromszor ment.Beély Miklós, Miskolc