Vége a „mézesheteknek”?

Egyre erősebb többségi ellenállást vált ki a román képviselőházban nemrég elfogadott helyhatósági törvény azon része, amely a kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozik.A kormányzó Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) között megkötött együttműködési megállapodás értelmében a jogszabály ezen paragrafusait úgy fogadták el, ahogy korábban a felsőházban is, tehát előírják, hogy azokon a településeken, amelyeken valamely nemzeti kisebbség aránya eléri a húsz százalékot, ott kétnyelvű helység- és intézménynévtáblákat kell használni, a kisebbségiek pedig anyanyelvükön is érintkezhetnek a helyhatósági intézményekkel.A törvény bizonyos szakaszait a két ház különböző módon fogadta el, tehát a kétkamarás parlamenti rendszerekre jellemző módon most egyeztetés következik a szenátus és a képviselőház között. Ezt a lehetőséget próbálják meg a PDSR keményvonalas, tehát erősen nacionalista reprezentánsai kihasználni arra, hogy csonkítsák ezeket a már-már biztosra vett kisebbségi jogokat. Az ilyen esetekre megalakuló közös parlamenti bizottságba a kormánypárt szenátorai közül bekerült például Adrian Paunescu költő, Ceausescu egykori nagy magasztalója, illetve George Pruteanu, aki az előző parlamenti ciklusban – még parasztpárti honatyaként – úgymond kiürítette a tanügyi törvény kisebbségi vonzatú paragrafusait. Mindkét PDSR-szenátor azt nyilatkozta, hogy a húszszázalékos érték túlságosan alacsony, és kijelentették: az államfőhöz fordulnak a „helyzet normalizálásáért”. Pruteanu egyenesen ötven százalékot javasolt, mint elfogadható, és az európai normáknak is megfelelő (!) minimális szintet.Pár nappal korábban több romániai nagyváros polgármestere is tiltakozott az ellen, amit ők a román hivatalos államnyelv relativizálásának neveztek. A brassói találkozójuk végén kiadott közleményben a helyhatósági törvény más rendelkezéseit is kifogásolták. A Corneliu Vadim Tudor vezette Nagy-Románia Párt (PRM), amelynek Funar a főtitkára, a román alkotmánybíróságnál, sőt az Európa Tanácsnál is meg akarja támadni a jogszabályt. A helyzet alakulása egyrészt jelzi, hogy lassan vége a „mézesheteknek” a PDSR és az RMDSZ között, másrészt érdekes vonzatai lehetnek a parlamenti munka tekintetében is. A két ház közötti egyeztetés ugyanis csak azoknál a paragrafusoknál lehetséges, amelyek esetében eltérés van a két törvényszöveg között. Az úgynevezett húszszázalékos kitételek viszont megegyeznek, tehát nem is kellene szóba kerülniük.