Verbálember

Tekintsük át, hogyan politizált Demszky Gábor egy héten keresztül. Január 29-én, hétfőn egy közleményt adott ki, amelyben „úgy látja, hogy titkos alku, választójogi puccs formálódik a két legnagyobb párt között. (...) A kisebb parlament ürügyén, a két párt mesterséges módon kétpártrendszert kényszeríthetne az országra, kizárva riválisaikat.” Kedden országértékelő beszédében kifejtette, hogy „ha valóra válik a Fidesz és az MSZP álma, és sikerre vezet törekvésük, hogy csak ketten maradjanak számottevő pártként a politikai porondon, akkor kiegyeznének egymással, és a gyűlölködő retorika folytatása mellett testvériesen megosztoznának az országon”. Szerdán szerényen felkérte Orbán Viktort, hogy „ragadja meg a csütörtöki országértékelő beszéd alkalmát, és jelentse be Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter távozását a kormányból”. Csütörtökön arra következtetett Orbán Viktor beszédéből, hogy „a választásokig hátralévő 16 hónapban nem lesz adócsökkentés, és álláspontja szerint a kormányfő az országépítésről sem fogalmazott meg konkrétumokat. Véleménye szerint, ha Orbán Viktor bejelentette volna a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter távozását, az az egész országnak megkönnyebbülést jelentett volna”. Pénteken azzal rukkolt elő, hogy „a szabad demokraták megbízható kormányzati körökből származó információja szerint Torgyán József kisgazda pártelnök napokon belül távozik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium éléről”.Szombaton ráébredt, hogy „a Fidesz és az FKGP ménteleppé változtatta az országot, mivel mindenki fedez valamit”. Vasárnap nagy erőkkel törekedett arra, hogy „a Magyar Demokrata Fórumhoz való viszonyában új lapot kezdjen, és így a két rendszerváltó párt összefoghasson a köztársaság érdekében”.Érdekes vonása ennek az eseménysornak, hogy Demszky Gábor tettei nem részei a való világnak. A verbálember legtöbbször egyszerűen beleavatkozik a demokrácia belügyeibe, azzal foglalkozik, amihez semmi köze. Elképesztő aránytévesztéssel országértékelő beszédet tart (megjegyzem: én is tartottam otthon, Demszky Gáboréhoz hasonló felütéssel – értem el eredményeket, bár hibáztatok is elvtársak –, mégsem foglalkozott velem a média, pedig szavazóbázisom nagysága közelebb áll Demszky Gáboréhoz, mint az övé Orbán Viktoréhoz), megkeríti az MSZP-nek a Fideszt, odasimul az MDF-hez, tematikát rendel a kormányfőtől, esetleg kardcsörtetve tájékoztatja a sajtót arról, hogy mit hallott. Ezen a héten Demszky Gábor valamennyi tételes állítását azonnal cáfolták az érintettek. Mégis, virtuális tevékenységével Demszky Gábor mindig a címlapokon szerepelt. Bármivel, amit tesz, ott szerepel. Vajon miért? Talán Márai Sándor segítségével megfejthetjük a jelenséget. Ő ezt a hatalmat a Tizenharmadik Cézárnak nevezi. „Légiói, melyek végrehajtják parancsait, nem viselnek pártjelvényt. Olykor »haladó értelmiségiek«, néha »liberális progresszívek« – de ez csak védjegy. Elsötétítenek mindent, ahol dereng a jele, hogy élnek emberek, akik megkísérlik kimondani az igazat. (...) Degradál mindent, ami karakter, megrágalmaz mindenkit, aki tehetség, belefojtja a szót mindenkibe, aki bírálja a tolakodó silányságot, az erkölcsi és szellemi selejtet. Megszállja a szellemi kulcspozíciókat (...), majdnem lehetetlen védekezni ellenük, de ők ismerik, a törzsi szagról felismerik egymást, és ha az egyik szellent egyet, a bűzös terméket neoncsőbe teszik, és lilára világítják.”Egyelőre ennyi. Ha Demszky Gábor nevét majd lilával szedik a címlapokon, tovább idézzük Márait.