Egy fajin gyerek

Most került a kezembe az MSZP dabasi kampánylapocskája. Tanulságos olvasmány. Különösen a kiadványt színesítő rövid tárcanovella, amellyel a szocialista párt a saját választóit kívánta megszólaltatni.Idézek keveset.„...Az asszony akar bugyit venni magának, de hát ekkora farra?– Gyüjjék, iszunk valamit! Hallotta, nagy emberek látogatták meg a vásárt?– Kik mán?– Hát a Kovács Pista, a leendő országgyűlési képviselőnk, meg Nagy Sándor, az MSZP frakcióvezetője.– A Pisti? Azt gyerekkora óta ismerem, már akkor is ilyen nyüzsgős volt. Őt a Jóisten is ilyenre teremtette...– Aranyoskám, kérek még két kupica szilvát! Igyunk, szomszéd, a vásár két vendégére, akik hál’ istennek olyan fajin gyerekek, hogy lejönnek az emberek közé is!...”Ma már tudjuk, hogy a fajin Kovács Pisti úgy lemaradt a választáson, mint a borravaló (nem beszélve a másik fajin gyerekről, a szabad demokrata Szabó Ferkóról, akit meg úgy levertek, mint vak a pohárkészletet).Mindezt persze a választási novella írója még nem tudhatta, így aztán ekképp folytatta a két MSZP-szimpatizáns dialógusát:„– Kend biztos benne, hogy nyer a Pisti?– Még szép!...– No erre osztán megen innunk kell egyet, szomszéd, az áldóját!– Berúgunk, komám!– Ne törődj sehová, az a lényeg, hogy az szorítson!– Megette már azt a fene!– Na, minden jót, szomszéd. Osztán gyűjjön ám el szavazni március 25-én, mert meg kell választanunk ezt a Kovács Pistát.”Hogy végül elment-e a szomszéd, az nem derül ki a kampánylapocska irodalmi mellékletéből. Mint ahogyan az sem, mit szólt a szocreál tanmeséhez a benne megformált dabasi választópolgár.