Visnu tíz alászállása

India partjaihoz érve mintha látni vélnénk a horizonton Visnut, Brahma és Siva mellett a hindu istenhármas, a trimurti főalakját, ahogyan középkori rajzok ábrázolták: álomba merül a világóceánon úszó Sesa hétfejű sárkányon fekve. Mikor felébred, új teremtésre készül, köldökéből lótusz nő ki, amelyből Brahma lép elő, s ő az, aki végrehajtja a világ teremtésének aktusát. Visnu a világ létmódjának bizonyul. A Mahábhárata vízözönmítosza szerint minden juga – világciklus – végén magába szívja a világmindenséget. A négy juga közül az elsőben általános egyenlőség uralkodik, a másodikban az igazságosság fokozatosan hanyatlik, a harmadikban túlsúlyba jut a vétek és a gonosz, végül a negyedikben kiteljesedik a gonoszság és a bűn. A Védákat elhanyagolják.Az ősi védikus brahmanizmust kiszorították uralkodó helyzetéből a buddhizmus és a dzsainizmus – Mahávira alapította vallás – reformmozgalmai, s a hinduizmus alakjában kelt új életre. Kialakulása a Mahábhárata és a Rámájana című eposzokban is tükröződik. A legelterjedtebb változatukban fennmaradt a világ kozmikus tojásból való keletkezésének a Védákra visszamenő verziója: az ősvizekből származó tojásban születik meg Brahma, aki a tojás anyagából megteremti a világmindenséget. Brahma a világ teremtőjeként szemben áll az azt fenntartó Visnuval, illetve elpusztító Sivával.Brahma mind a mennyekben, mind a földön királynak állítja Indrát, a mennydörgés és villámlás istenét, a Védák legnépszerűbb alakját, akinek felesége, Laksmi a szerencse, gazdaság és szépség istennője. Visnu istennek a Mahábhárata számtalan nevét és halandó lényben való testet öltését sorolja fel. Az avatára – alászállás – során Visnu lejön a földre a törvény és az erények – dharma – visszaállítása, híveinek oltalmazása érdekében. Alászállásai során hal alakjában megmenti az özönvíztől az összes növényi magot, teknősbékaként az elpusztult kincseket, vadkanként ezer évig tartó párbaj során végez a démonnal, aki az óceánba süllyesztette a világot, félig ember, félig oroszlán alakot öltve megmenti a földet a démon zsarnokságától, de alászáll törpeként, fehér lóként, illetve ő ölt testet Buddha, Krisna és Ráma alakjában is. Rámaként feleségül veszi Szitát, akit Rávana elragad tőle. Ráma majom- és medvesereg élén legyőzi a ráksaszáknak nevezett szörnyeket, az emberek démonikus ellenfeleit, s végez tízfejű királyukkal, Rávanával is.Krisnában testet öltve Visnu megöli a gonosz királyt, Kanszát. A hagyomány szerint a föld az istenektől kér segítséget Kansza ellen, s Krisna (Visnu) helyreállítja az igazságos hatalmat, pásztorból harcossá és államférfivá lesz: megóvja az embereket a bosszút állni akaró démonoktól. Ennek érdekében előbb nyolc asszonyt vesz feleségül – az első Rukmini, Laksmi egyik megtestesülése, Kámának, a szerelem istenének anyja –, majd még 16 100-at. Olyan csodálatos képességgel bírt, hogy mindük mellett egyszerre ott tudott lenni, s népes utódsereget nemzett.Főisten Siva is, teremtő vonásai alapvető jelképében, a lingában (falloszban) öltenek alakot. A női nemi szervet jelképező jonin álló kőoszlopként ábrázolt lingák egész Indiában elterjedtek, és Siva kultuszának legfontosabb tárgyai. Teremtő isten volta mellett Siva egyszersmind pusztító isten is, aki táncával tízezreket tud leigázni. A világ és az istenek elpusztítójának szerepe jut neki minden kalpa végén. A kalpa a hindu időszámítás szerint egy Brahma-nap és -éj, vagyis 24 ezer isteni év (a földi élet ezer esztendeje teszi ki az istenek egy napját). Brahma száz „saját” évet él, aztán bekövetkezik a nagy megsemmisülés, de a káosz fokozatosan elmúlik, új Brahma születik, és új kalpaciklus kezdődik. Úgy tartják, hogy a mostani Brahma életének 51. esztendejében jár.Siva felesége Párvati. A mítosz szerint Siva első felesége röviddel azután, hogy a szent tűzön elégette magát, Párvati alakjában született újra. A tűz istene pedig – már az ősi Rigvédában is – Agni, aki közvetít emberek és istenek között. Az áldozati tűz lángnyelvei a hiedelem szerint az égbe viszik az áldozatot.