A találmány áfája

Bíró G. Albert találmánya Erdélyben született, az üzlet Magyarországon indult volna, ám jelenleg per folyik a forgalmazó és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) között arról, hány százalékos az áfája a zsenialitásnak.Jó néhány évvel ezelőtt egy székelyudvarhelyi matematikatanár elgondolkodott azon, miként tudná a térmértant jobban megértetni nebulóival. Fúrt-faragott, s hosszú kísérletezés után összeállított egy készletet, amely révén megtörtént a csoda: a diákok játszva szerették meg a számok és formák törvényeit. Bíró G. Albert ötletével aranyérmet nyert egy nemzetközi találmányi vásáron, egy erdélyi származású, Bécsben élő üzletember pedig több mint félmillió márkát áldozott a felfedezés sorozatgyártására.Székelyudvarhelyen már évek óta használják a matematikaoktatásban a Bíró-féle berendezést, amelyet UBIM-re (Udvarhelyi Bíró Matematika vagy Universal Basic Intelligence Modelling – lehet választani) keresztelt a feltaláló. Az ötvenhárom éves, matematika–fizika szakos tanár sokévi gondolkodás után jött rá: le kell fordítani a matematikát a modellezés nyelvére, kihasználva a gyerekek építőkedvét és örökös mozgásigényét. A leginkább a legóra emlékeztető készlettel elért eredmények a feltalálót is meglepték: egy összehasonlító kísérlet nyomán kiderült, hogy az UBIM-ot használó csoportban tapasztalt átlagos teljesítményjavulás meghaladta a harminchat százalékot a hagyományos oktatással felkészített másik csoporttal szemben. A készlet az általános iskola első osztályától a gimnázium végéig használható. Az alsó tagozat negyedik osztályosainak egy másik kísérletben a tanterv szerinti tizenhat órás anyagot úgy sikerült négy óra alatt megtanítani, hogy az ezután megíratott felmérőn az átlagos eredmény 8,27 volt (akkoriban Romániában a tízes volt a legjobb osztályzat)! A kérdéseket összeállító tanítónő nem hitt a szemének, ugyanis a hagyományos oktatás tizenhat órája után általában 5-ös, 6-os átlagot érnek el a diákok.A különféle kötőelemekből, idomokból, pálcikákból és hurkákból, valamint az ezek rögzítésére szolgáló falapból álló rendszer lényege, hogy a diákok maguk építik meg előre gyártott elemekből a modellt, ez pedig egyetlen mozdulattal változtatható, s így modellezi a különféle variációkat, mozgásokat. A kézi munka és a folyamat játékos jellege oldja a diákok hagyományos szorongását a matematikától, kiküszöbölődik a kudarcélmény, félelem helyett a játék örömét tapasztalják meg a kísérletezők.A találmányt 1997-ben jegyezték be Romániában. A több országra érvényes szabadalom, a műanyag elemek és az igen formás fadoboz sorozatgyártása nagyon tőkeigényesnek bizonyult, ezért befektetőket kerestek az üzlethez. Így jött a képbe a székelyudvarhelyi származású bécsi üzletember, János Gyula, aki több mint félmillió márkát áldozott a találmány sorozatgyártására. El kellett készíteni a műanyag alkatrészek fröccsöntőmatricáit, a tárlódobozt, elő kellett készíteni a különben igen drága európai bejegyzést, eközben a rendszerről ismertető anyag és videokazetta készült. A különféle vásárokon és rendezvényeken bemutatott termék óriási szakmai sikert aratott – tavaly például a genfi nemzetközi találmányi vásáron aranyéremmel honorálták. Világméretű elterjedésének egyetlen akadálya van: iskolai bevezetése lelkes, az újra fogékony pedagógust kíván. A tanárnak előbb meg kell barátkoznia a különben pofonegyszerű kötéstechnikával.Az UBIM ma már készen áll a sorozatgyártásra, egy székelyudvarhelyi üzem elő tudná állítani sokezres tételben. A forgalmazója egy magyarországi vállalkozás (ennek is János Gyula a tulajdonosa), ám nem várt problémák adódtak a vám- és pénzügyőrséggel: a magyar hatóság belekapaszkodott a „játékos matematika” megnevezés első tagjába, és a tizenkét százalékos áfájú oktatási szemléltetőeszköz helyett a jóval magasabb adótartalmú játék kategóriába sorolta a terméket. János Gyula nem hagyta annyiban a dolgot, perre ment a vámosokkal.A többfordulós bírósági hercehurca során a felperes videokazettával és pedagógusi szakvéleményekkel igyekezett bizonyítani, hogy amiért az eszköz játékos jelleget kölcsönöz a matematika oktatásának, azért még nem gyerekjáték. A vita nem csak elméleti: a közel ötszáz elemből álló készlet ára jelenleg több mint hetvenezer forint, így nem mindegy, hogy a vékonypénzű iskoláknak tizenkét vagy huszonöt százalékos áfát kell-e fizetniük.János Gyula a bíróságnak címzett levelében így fogalmazott: „Bár a modellek elkészítése bizonyos vonatkozásban hasonlít a játéképítéshez, ám az igényes kötés- és illesztéstechnika, a felhasználás jellege és a játékmenet, valamint a játékszabályok hiánya azt bizonyítja, hogy nem szórakozásra, hanem tanulásra szolgál.”A vám- és pénzügyőrség – amelynek képviselője az eljárás befejezéséig nem kíván nyilatkozni lapunknak – ragaszkodik a játék besoroláshoz. A forgalmazónak megküldött értesítőjükben úgy fogalmaznak, hogy az áru gyermekek számára készített fejlesztő és oktató, térlátást segítő játék, nem oktatási eszköz, ezért elrendelték a forgalmiadó-különbözet pótlólagos befizetését. A legutóbbi bírósági tárgyaláson a szemléltető videokazettáról szólva úgy vélekedtek, hogy az csak a felperes igazának bizonyítására készült, nem része a terméknek, s mivel az UBIM-nak van egy óvodásoknak szánt, faidomokat is tartalmazó készlete, ezek akár kirakójátéknak is használhatók. (Érdekes adalék, hogy a rendszer az óvodai bevezetés során nem hozta meg a kívánt eredményt – alkotója szerint éppen azért, mert nem eléggé játékos a kisgyerekek számára.)A Fővárosi Bíróság várhatóan június végén dönt az ügyben. A találmány, amelyről egy neves kolozsvári matematikaprofesszor úgy vélekedett, hogy rajzolni tanít a térben, addig a vámáruraktárakban porosodik.