Ezért tiltották be a sárga szín használatát a császári Kínában

A sárga szín Kínában a kozmikus rend, a császári hatalom és a társadalmi hierarchia kulcseleme. A tiltott szín mögött vallási, politikai és kulturális jelentések húzódtak meg, amelyek évszázadokon át formálták a birodalom identitását.

A sárga szín a császári hatalom jelképe volt Fotó: Open AI

A színek nyelve a császári Kínában

A színek mindig is erős jelképek voltak. Nemcsak vallási szertartásokon vagy ünnepeken kaptak szerepet, hanem a hatalom nonverbális kifejezői is voltak. A császári Kínában az árnyalatokat az öt elem (fa, tűz, föld, fém, víz) és az öt kardinális pont elveihez kapcsolták. Ebben a rendszerben a sárga szín a földet és a középpontot, vagyis a kozmosz középpontját jelképezte.

A sárga szín a kozmikus rendben

A sárga kiemelt szerepet kapott a vallási rituálékban. A Rítusok könyve szerint a földnek szánt áldozatokat sárga tárgyakkal kellett bemutatni. A szín kapcsolata nemcsak a földdel, hanem az ősökkel és a védőistenségekkel is összekötötte az uralkodót. A Sárga-folyó, a kínai civilizáció bölcsője, szintén erősítette a központi szimbolikát. Így lett a sárga a császár kizárólagos színe, amely a hatalom megtestesítőjeként emelte őt a köznép fölé.

Kínai császár lovas portréja. Fotó: Wikimedia Commons

A sárga privilégium a Sui-dinasztia (581–618) alatt vált hivatalossá, majd Gaozu Tang császár szabályozta. Csak a császár viselhetett sárga köntöst, a Menny fia szimbólumaként. Taizong Tang császár (626–649) volt az első, akit sárga öltözetben ábrázoltak. A tilalom megszegése lázadásnak számított. A Qing-dinasztiában a különböző árnyalatok (például sárgabarack vagy aranysárga) finoman jelezték a császári család tagjainak rangját, miközben a tiszta sárga továbbra is a trón privilégiuma maradt.

Rituálék, építészet és hatalmi szimbólumok

A császári szertartásokban minden a sárgához kötődött: a ruházat, a lovak, a zászlók, sőt még a bankettek ételei is. A pekingi Tiltott Város tetőcserepei is sárgák, a Ming és a Qing császárok hatalmát hangsúlyozva. A császári rendeletek sárga papírra készültek, amelyet „sárga kiáltványként” (huangbang) emlegettek.

Az Ég temploma Pekingben   Fotó: Wikimedia Commons

Érdekes fordulat, hogy a hatalom színe a lázadás jelképe is lehetett. A Chenqiao-lázadás (960) során Zhao Kuangyin tábornokot sárga köntösbe öltöztették, így kiáltották ki császárrá, megalapítva a Song-dinasztiát. Ettől kezdve a „sárga köntöst viselni” kifejezés a trón bitorlását jelentette. Parasztfelkelések is gyakran használtak sárga zászlókat, jelezve a trónigényt.

A tabu vége és a szín új jelentései

Az 1911-es forradalommal a Qing-dinasztia bukott, és vele a színhez kötött privilégiumok is. A sárga elvesztette császári fényét, és a XIX. század végétől új, negatív jelentéseket kapott. A nyugati sajtó hatására a „sárga” a vulgáris tartalmak szinonimája lett, a modern Kínában pedig a pornográfia kódneve.

A sárga szín története jól mutatja, hogyan alakítják át a hatalom, a vallás és a kultúra az árnyalatok jelentését. 

Egykor a császár isteni közvetítő szerepét szimbolizálta, ma viszont egészen más konnotációkat hordoz. A sárga szín tabuja arra emlékeztet, hogy a színek nem pusztán dekorációk, hanem a társadalmi és politikai rend részei, amelyek jelentése az idők során gyökeresen átalakulhat.

 További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.