Demszky „újszülöttjei”

A Tony Blair vezette brit munkáspárti kormány bébikötvény kibocsátását tervezi, évi kétszázötven font indulótőkével számolva. A ködös Albion minden újszülöttjének nyitnának egy zárolt bankszámlát, amelyet a kormány a családok anyagi helyzetétől függően a tizennyolcadik életév betöltéséig még kétszer kiegészítene, és ezzel alapoznák meg a leendő alattvalók boldogulását a derék munkáspárti államépítők. A terv szerint az indulótőke tíz-tizenkétszeresére növekedne a számla összege, amely megtakarításokra ösztönözné az angol családokat. Blair kabinetje azt is állítja, hogy ezzel az alacsonyabb jövedelműeknek is megkönnyítenék a gyermekeik jövőjéről való gondoskodást. A sajátos ötlet azonnal kiváltotta a konzervatív ellenzék kritikáját, amely közönséges választási kampányfogást sejt az egész mögött, míg a program támogatói a jóléti állam újrafogalmazásáról, a gondoskodó szociáldemokrácia és a liberális szellemiségű öngondoskodás szintéziséről beszélnek.Demszky Gábor főpolgármester, a kétpártrendszer esküdt ellensége, miután mára bebizonyosodott, hogy metrót egyelőre nem építhet, és a budapesti síneken is hannoveri szerelvények fognak csattogni, rácsapott a homlokára a hír hallatán: a négy és öt százalék között vegetáló harmadik erő most aztán átveheti a közéleti tematizálás hálás feladatát a kormánykoalíciótól! Nosza, gyorsan kézbe egy zsebkalkulátort, számítsuk ki, hogy kétszázötven font mennyit kóstál forintban. Így már meg lehet lepni a Magyarországon még újnak tűnő ötlettel a hirtelen jött hőségtől és a Rákóczi úti forgalmi dugótól amúgy is elaléló pesti citoyeneket. A derék főpolgármester ezek után a tettek mezejére lépett: Blair után nem sokkal, a május elsejei szakszervezeti Thürmer-párti ámokfutáshoz csatlakozva bejelentette: nyissanak bébikötvényeket Budapesten, minden újszülöttet ajándékozzanak meg egy százezer forintos számlával, amely összeget kamataival együtt majd a 18. életév betöltése után lehet felvenni, és így gyermekvállalásra és takarékoskodásra lesznek majd ösztönözve az alacsonyabb jövedelmű budapesti polgárok is. Azt reméli a Városháza ura – szólt a hír –, hogy ez a zseniális ötlet országos mozgalmat indíthat el, és így a százezer forintos bébikötvények bűvöletébe esve rohannak majd a derék magyar házaspárok a KSH demográfiai szakértőinek jövőbeli túlóráztatására. Bár a részleteket még ki kell dolgozni, a főpolgármester máris közölte, hogy természetesen elvárja a kerületek, na és persze a kormány támogatását is ehhez az új projekthez.Érdekes, hogy Demszky Gábor Blair ihlette kommunikációs attakja egybeesik a népszámlálási adatok feldolgozása után lassan kibontakozó rémálommal is, amely szerint az utóbbi tizenegy évben kétszázezer fővel csökkent Budapest lakóinak száma. Másképpen fogalmazva eltűnt egy Debrecen nagyságú város lakossága, vagy elnéptelenedett két kerület a huszonháromból. Mivel Budapesten sem pestisjárvány, sem atomcsapás nem volt 1990 óta, nyilvánvaló, hogy ez a három Népstadiont megtöltő embertömeg elköltözött Magyarország békésebb és csendesebb tájaira, illetve meg sem született a kilencvenes évek gyermekvállalás-ellenes politikája miatt. A szegénység aligha fenyegette az itteni munkavállalók jelentős részét, hiszen az átlagos bérek a fővárosban messze meghaladják az országos bérszínvonalat, mi több, maga a városvezető kérkedett vele a metróvita során, hogy az adók hatvan százalékát a főváros lakói fizetik be, és itt állítják elő a GDP negyven százalékát. Alacsony jövedelműek persze így is vannak szép számmal, elég némely aluljáró szerencsétlen hajléktalanjait vagy a lerothadó belvárosi kerületek megtört tekintetű lakóit szemlélni, de nekik azonnali segítség kellene, nem egy tizennyolc év múlva igénybe vehető tőke.Mit akar hát ez az ember, akinek tizenegy éven át eszébe sem jutott, hogy adni is lehetne valami apróságot az otthon nyugalmára és meghitt csöndjére vágyó kispolgárnak, nemcsak centralizált helyi adókkal és gigaberuházásokkal riogatni, meg füstös-csörömpölős zajban való botorkálásra kényszeríteni? Netán rájött, hogy jövőre választások lesznek, amelyek eredményeként könnyen az állás nélküli szociológusok között találhatja magát? Vagy elragadta a hév, és elhatározta, hogy megpróbálja überelni szociális demagógiában nagyobbik ellenzéki pártot? Esetleg népszavazásra is viszi a dolgot, és a bébikötvényre fog vonatkozni a második kérdés? Egy referendumot ugyanis már ígértek korrupcióügyben a szabad demokraták, de két kérdést még így is kellene találni. Mivel a bébikötvény ötlete – mint kiderült – plagizálás, máris lehet találgatni, hogy mely kormányok kampányötleteit fogja Demszky pártvezér mustrálgatni a következő napokban. De az is elképzelhető, hogy hősünk az elvesztett metróper után megvilágosodott, mint Pál apostol Damaszkuszban járván, és elhatározta, hogy mostantól támogatni fogja a kormány családtámogatási politikáját. Mivel saját ötlete nincs, ezért a brit kormány programjával próbálja ötvözni az Orbán-kormányzat családbarát elképzeléseit. Vagy úgy gondolja, hogy ifjú és tapasztalatlan még ez a Varga Mihály pénzügyminiszter, és ezért leveszi a válláról a nagy gondot, hogy mire költsék a költségvetési bevételeket. Bár ennek kicsi a valószínűsége, hiszen a költségvetés 2002 végéig tervezett be kiadásokat, így nehezen képzelhető el, hogy a büdzsé 2002. január elsejétől tudna ilyen kötvényre forrásokat fordítani. Esetleg újabb állami-önkormányzati eredetű forrásokat akar biztosítani a tőkére szomjazó nagybankoknak, amelyek így minimum tizennyolc évig rendelkezhetnének azon öszszegekkel, amelyeket jelenleg még az állam kezel? Mondom ezt azért, mert Sztálin díszpolgárságának lelkes híve nem sok szót vesztegetett eddig arra, hogy ki kezelné ezt a töméntelen pénzt, és milyen forrásból vagy befektetésből fialnának ezen kamatok.A kötvény bevezetésének kivitelezése mindenesetre azóta is folytatódik, hiszen a drámai gyorsasággal családbaráttá váló szabad demokrata képviselők immár egy, az Országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslaton gondolkodnak, valamennyi városra kiterjesztve a nemes kezdeményezést. A grandiózus terv szakértők szerint az kezdő évben tízmilliárd forintot igényelne, azt pedig, hogy később mennyit, most még nagyon nehéz lenne kiszámolni. Aggodalomra persze semmi ok, hiszen bármekkora is a végösszeg, a számlákat úgyis csak tizennyolc év múlva nyújtanák be a Demszky-bébik.Kész szerencse, hogy Tony Blair csak kétszázötven fontról beszélt, mert így még forintra átszámítva hihető számokkal meg is dolgozható a hiszékeny magyar közvélemény. Az viszont nevetséges – ha már Nagy-Britanniánál maradunk még egy csöppet –, hogy ez az induló összeg oldaná meg Európa egyik leggazdagabb országa állampolgárainak aligha magyarországi léptékű szociális problémáit.Érdemes-e a magyar államot egy tizennyolc év múlva robbanó adósságbombába beleverni csak azért, hogy egy bukás felé tántorgó, egykor szebb napokat látott politikus a családok megmentőjének a szerepében tetszeleghessen? Azt ugyanis elhallgatják a Gizella utcai székház lakói, hogy a közismerten takarékos angolok az összeg megtízszerezéséről beszélnek, ami a Demszky-plágiumban ugye tizennyolc év után egymillió forintot jelentene. Kérdés, elég lesz-e ekkora összeg az életkezdéshez 2020-ban, és miért nem akkor adják oda ezt a pénzt az állampolgárnak, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, azaz a gyermeknevelés éveiben?