Petőfi nő volt?

Petőfi Sándor végleg belépett az utóbbi hónapokban a halhatatlanok táborába. Állítólagos csontvázának hercehurcája olyan költővé emeli, akit nem hagy meghalni a hálás utókor egyetlen pillanatra sem. Olyan hírességek közé tartozik immár, mint Homérosz, akinek valaha volt puszta létét is kétségbe vonják. Vagy Shakespeare, akinek megengedik ugyan, hogy megszülessen és meghaljon, de az összes remekművet elvitatják tőle. No és a jó öreg Villon, aki pontosan úgy tűnt el Párizsból, miután megúszott egy akasztást, mint Petőfi a segesvári csatatérről, ahol állítólag nem úszott meg egy orosz dzsidát.Nem domborodik a sír fölöttük. Bolyonganak és kísértenek. Jelenlétük kézzelfoghatóbb, mint sok mai irodalmáré. Petőfi puszta csontja feltételes módban is felbolygatta idehaza a főpolgármesteri és a közigazgatási hivatalt, a Belügyminisztériumot és a tisztiorvosi szolgálatot, sőt magát az igen tisztelt tudományos Akadémiát is. És akkor még az amerikai fegyveres erők washingtoni patológiai intézetéről nem is beszéltünk. Esterházy Péternek személyesen kellene hálaadó vizitre jelentkeznie Jospin elnöknél tizedekkora felhajtás reményében. A seregszemle pompás, ahogy illik. A hivatalnokok a jog útvesztőin gabalyodnak egymásba, nem tudván eldönteni, szabad-e felásni a családi sírt, és ki engedje meg, ha nem. Az örök béke és nyugalom szentélyét általában nem illik feltúrni. Bár szigorúan tudományos szempontból volt már rá példa. És néha politikai okok is közrejátszottak.Álszent tehát az ellenzők oldalán a kegyeleti hivatkozás. Közben a tudósok a legújabb kori mitológia főistenségének, a DNS-nek mutatnak be áldozatot. A DNS mindent tud. Akár százötven évre visszamenőleg. És tudja mindennek az ellenkezőjét is. Tudja, ki a nő, ki a férfi, ami nem is olyan egyszerű. Ha például akad művész hajlamú a mostanság egyre szaporodó átoperáltak között, nem ártana felszólítani, hogy rendezett körülmények között temettesse majdan el azt, ami előbb-utóbb csont lesz csupán. Ne állítsa megoldhatatlan feladatok elé a jövő őt kutató tudós társaságait... Szóval a DNS úgy tudja, a barguzini csont vagy nem Petőfié, vagy Petőfi nő volt. Érdekes módon a szemben álló felek abban legalább konszenzusra jutottak, hogy Petőfi mégis inkább férfi volt. Talán nőies csontozatú. De a DNS azt is megmondaná, anya-e az, akit annak gondolnak egyesek. Csak ezt meg nem engedik megkérdezni tőle, mert ahhoz ásni kellene. Anyacsont igazolhatja csak csontfiát. És ez így megy majd körbe-körbe több évszázadon át. Hacsak valaki véget nem vet az iszonyú körforgásnak. Ebben érdekes módon szintén nagy már ma is az egyetértés: le kell zárni végre a Petőfi-vitát!Csak az átkozott hogyan mindig közbeszól. Mert aki hisz a barguzini legendában, vizsgálat nélkül hitét föl nem adja. Aki pedig a versben is megénekelt segesvári verziót zárta szívébe, az egy burját nő csontjai kedvéért meg nem bolygatja a családi sírt. Marad a patthelyzet. Van ugyan egy megoldás, de azt csak a kiskunfélegyháziak hozhatják el. Ott ugyanis minden diák megtanulja, hogy bár a tudomány Kiskőrösnek ítélte a szülővárosi címet, a Szülőföldemen című vers alá Félegyháza van írva. Aki ezt tudja, az előbb-utóbb úgy gondolja, hogy Petőfi elsősorban a szívünkben és a lelkünkben az, ami. Ezért egyszer talán megváltoztatja határozatát az ottani képviselő-testület, és felépítik a nemzeti emlékhellyé nyilvánított sírkertet a DNS-vizsgálat eredményétől függetlenül. Ha mégis kiderülne közben, hogy van mit, akkor azt gyönyörű ünnepségen oda újratemetnék. Ha az derülne ki, hogy nincs csont, akkor is méltósággal lehetne a legendát elfeledni. És amíg nem derül ki semmi, addig is történne valami, ami legalább méltó Petőfihez.