Az asszony, akitől a nevét is elvették

Az 1945 utáni magyar történelemben két személy neve lett tabu. Egyikük Rajk László, akinek rehabilitálása és újratemetése az 1956-os forradalom nyitánya volt, másikuk Nagy Imre, akinek újrahantolása 1989-ben a politikai átmenet kezdetét jelezte. Mindkét esemény szimbolikus jelentőségű, s kikényszerítésükben a külpolitikai változások mellett döntő szerepet játszottak a családtagok: a gyermekek és a feleségek.1981-ben egy feleséget temettek: Rajk Lászlónét, akinek felnőtt élete nagyobb részét végigkísérte a tabu. Leánykori neve Földi Júlia volt, Rajk Lászlónéként 1945 és 1949 között fontos politikai pozíciókat töltött be. Férje halála után a bíróság ötévi börtönbüntetésre ítélte, ennek letöltésekor – beleegyezése nélkül – Györk Lászlónéra változtatták a nevét. Évekbe telt, amíg feldolgozta múltját, és új nevet szerzett: Rajk Júlia lett.Az asszonyról, aki az illegális magyar kommunista mozgalom vezetőjét választotta élete párjául, aki 1945 után személyes és politikai ellenségének tudhatta Rákosi Mátyást és Kádár Jánost, egy másik nő, Pető Andrea írt könyvet. „Életrajza írásánál, ha lehetett, elsődlegesen az ő szövegeiből indultam ki... az 1960-as évektől ő volt a nem hivatalos történeti emlékezet őrzője” – írja az előszóban. S mert az életrajzírónak nem feladata az igazság kiderítése, a levéltári, könyvtári kutatásai, dokumentumok és beszélgetések alapján begyűjtött információkat igyekezett beilleszteni az élettörténet egészébe. Ha egyáltalán lehet egy életet summázni, Rajk Júlia, a nőpolitikus és politikusnő esetében ez a következő: eldöntötte, hogy férje gyilkosaival soha nem működik együtt.A könyv megszületését külföldi ösztöndíj segítette, a hazai kutatómunkát viszont több intézménynél nem tették lehetővé.(Pető Andrea: Rajk Júlia. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2500 forint)