Baloldali blokk

Joggal készülhet bizakodva a jövő évi választásokra a kormányzó polgári koalíció, az elmúlt hónapok politikai folyamatai, a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok egyaránt alapot adnak az optimizmusra. Az MSZP szombati miniszterelnök-jelölő kongresszusa ugyanakkor arra is ráirányította a figyelmet, hogy a Fidesznek (és szövetségeseinek) egy komoly erőtartalékokkal rendelkező hatalmi gépezettel kell megmérkőznie 2002-ben. Ráadásul az MSZP demokráciákban példátlan médiatámogatást tudhat maga mögött, mással aligha magyarázható a párt közeli fantomcégek lapunk által feltárt botrányos ügyleteinek elhallgatása.Választási veresége – és Horn Gyula „visszavonulása” – óta az MSZP olyan párt képét mutatta, amelyben a különféle, korántsem elvi alapon szerveződő érdekcsoportok, nehezen kordában tartható egyéni ambíciók gátolják az egységes fellépést. A mostani kongresszuson mintha tanultak volna a szocialisták a hibákból: a Németh Miklós korábbi (?) híveivel teletűzdelt pártvezetés és a küldöttek demonstratív módon sorakoztak fel a kortesbeszédét kiválóan felépítő, a politikai PR teljes eszköztárát felvonultató miniszterelnök-jelölt mögött. (Mellesleg Medgyessy Pétertől a hatásvadász demagógia sem áll távol: egy pártbürokratából lett bankártól nem volt túl ízléses a kőbányákra vonatkozó megjegyzés.) Egyáltalán nem biztos, hogy ezt az egységet a kampány végéig fenn tudja tartani a párton kívüli jelölt, mégsem kizárt, hogy az egymásnak feszülő szocialista csoportosulások legalább a választásokig zárójelbe teszik az ellentéteket.Nem lehetett nem észrevenni a kongresszuson azt az ellentmondást, ami a kormányfőaspiráns beszéde és a többi szónoklat – illetve az MSZP eddigi ellenzéki politizálása – között feszült. Medgyessy Péter új nemzeti kiegyezés szükségességéről beszélt, s azt ígérte, hogy nem törli el az Orbán-kabinet minden intézkedését. Ezzel szemben Kovács László pártelnök és a többi felszólaló fő mondandója most is a jelenlegi kormány ostorozása volt, egyetlen olyan megjegyzés sem hangzott el, amely arra utalna, hogy az MSZP a koalíció bármelyik lépésével egyetért. Nehéz komolyan venni Medgyessynek az egyházakra vonatkozó barátságos mondatait néhány héttel azután, hogy az MSZP meggátolta a történelmi felekezetek által támogatott egyházügyi törvénymódosítás elfogadását. Abban viszont teljes volt az összhang, hogy sem a jelöltnek, sem a párt vezetőinek nem sikerült tartalommal megtölteniük a jóléti rendszerváltás fogalmát, a populista szólamokat sem nélkülöző felszólalásokból nem derült ki, hogy mitől élnének jobban a fiatalok, a nyugdíjasok, a vidéken élők vagy a pedagógusok egy szocialista kormány alatt.A kongresszus legérdekesebb fejleménye a Munkáspárt meghívása mellett az SZDSZ egykori szellemi holdudvarának – Tamás Gáspár Miklósnak, Jancsó Miklósnak és másoknak – beszippantása volt, amire a koronát Göncz Árpád megjelenése tette fel. Az üzenet világos: Demszky Gábor vagy felhagy különutas politikájával, vagy pártja értelmiségi támogatói mellett a maradék szavazóit is „lenyúlja” az MSZP. A szombati tanácskozás résztvevőin végigtekintve megállapítható, hogy a magát a nemzeti közép képviselőjének nevező Medgyessy Péter valójában a Munkáspárttól Kovács Lászlón, Horn Gyulán, Baja Ferencen és Sándor Lászlón át a posztkommunista elkötelezettségét már nyíltan vállaló „liberális” értelmiségig terjedő baloldali blokk miniszterelnök-jelöltje.