Balra zárva

Napok óta hörgök a megkönnyebbüléstől, hogy a Bankármozgalmi Pantheon szoborcsoportjából kivált Medgyessy Péter végre hivatalosan is az MSZP miniszterelnök-jelöltje lett. Ráadásul mindössze négyen szavaztak ellene, négy szájtépő csóró alak, az Esély, a Közhangulat, a Jó ízlés és a Hazaszeretet, de ezeket az állandó kisebbségben lévő bajkeverőket már régóta szemmel tartják a szocialista pártban. Lényeg, hogy a fölény döntő volt, így Medgyessy Péter, kinek kezén apáink bére folyt, most már nyugodtan készülhet arra a vereségre, amit Orbán Viktor fog rámérni szűk egy év múlva.Egyébként ez mellékszál volt a kongresszuson. Mindig a beszédek a legjobbak (leszámítva persze a hallgatóság öltözködését), különös tekintettel a lakatkulcsfigurák (kulcsfigurák, csak kisebbek az átlagosnál) felszólalásaira. Az itt mellettem munkálkodó Pilhál György tegnap már kiválóan hangszerelte Szekeres Imre „szalonképtelen újfasiszta hordákról” szóló zörejeit, úgyhogy erre nem is térek ki. Az én kedvencem változatlanul Horn Gyula.Horn Gyula természetesen bekövetkezett a kongresszusra, és egyebek között azt mondta, hogy „ideje felnőttekre bízni a kormányzást. Felnőttekre kell bízni az országot már csak azért is, mert a kormányzás nem gyerekjáték”. Nagyon érdekes megközelítés. Vizsgáljuk meg.„Nyolc óra körül lehetett, amikor a srácok felébresztettek. Egyikük már korábban lement a Corvinba, ahol öregasszonyok és -emberek osztogattak ennivalót a felkelőknek. Nekem is hoztak egy almát és egy nagy szelet zsíros kenyeret, újságpapírba csomagolva. Megettem és közben beszélgettünk a srácokkal. Egy beszkártos, három katona és vagy hat fiatal, 16–18 év körüli gyerek volt a két szobában. Senki sem tudta a másik nevét, és nem is kérdezte, mert ez valóban nem volt fontos. (…) A gyerekek közül ketten voltak ipari tanulók, a többi gimnazista vagy elsőéves egyetemi hallgató.” Ezeket a sorokat Pongrátz Gergely írta a Corvin közről szóló visszaemlékezéseiben. Úgy tűnik, hogy az orosz megszállók elleni harc gyerekjáték volt, ellenkező esetben felnőttekre kellett volna bízni. Esetleg mégsem volt gyerekjáték, ebben az esetben az eligazításon nem tisztázták egyértelműen a „felnőtt” szó definícióját az oroszok és Horn Gyula akkori kollégái számára. Mindenesetre az említett srácok elég felnőttnek számítottak ahhoz, hogy legtöbbjüket megöljék. Ez is egy kormeghatározás, van olyan jó, mint a radiokarbon.A felnőttség kérdése később is gondokat okozott. Wittner Mária írja Börtönéveim című könyvében: „1959. március 21-én, néhány nappal 18. születésnapja után végezték ki Mansfeld Pétert, aki a forradalom idején még a 16. évét sem töltötte be. (…) Ugyanakkor nálam meg éppen ellenkezőleg. Azt hozták fel másodfokon, a huszadik évemet még nem töltöttem be, amikor elkövettem a bűncselekményemet. Hát lehet ezt érteni? Én végig azt hittem, hogy azért vették le rólam a kötelet, mert bár bizonyítottnak tekintették a vádat, de létezik egy paragrafus, amelyik mentesít a halálbüntetéstől, ha a cselekmények elkövetésekor még nem töltöttem be a huszadik évemet. Ez logikusnak tűnt. De amikor meghallottam a Mansfeld Péter esetét meg a többiekét is, akkor már nem is volt olyan logikus az egész.”Tényleg nem logikus. A szocialista ideológia dialektikusan fejlődik, azaz sehogy. Mansfeld Péter 18 évesen eléggé felnőtt volt ahhoz, hogy felakasszák (35 percig hagyták szenvedni a kötélen), Orbán Viktor 39 évesen nem elég felnőtt ahhoz, hogy miniszterelnök legyen. Már ezen is láthatjuk az ellentétet, vélné Karinthy Frigyes.