Brit egyetértés a kampány végén

Soha még nem volt ekkora egyetértés az Egyesült Királyságban általános választás előtt. Az egyetértés foka szinte a sztálini választási eredmények százalékarányaiban fejezhető ki. A választók több mint 99 százaléka hiszi, hogy ezt a választást csak a kormánypárt nyerheti meg. Olyanynyira, hogy maguk a konzervatívok – akik a kormánypárt egyetlen reálisan elképzelhető alternatíváját jelentik – is csak azért rimánkodnak a szavazókhoz, hogy ne juttassák Tony Blair kormányát a jelenlegi százhetvenkilencnél is nagyobb többséghez a 650 tagú alsóházban.A médiában a belpolitikai szakértők hetek óta nem a mai szavazás végeredményét találgatják, hanem azt, hogy miért ennyire biztos a kormány győzelme. Elvégre az elmúlt négy év alatt súlyosbodott az adóteher, nem javult kézzelfoghatóan, bizonyíthatóan sem a közoktatás, sem a betegellátás, romlott a közbiztonság, drágult és romlott a közlekedés, a gazdaság ereje és stabilitása pedig a korábbi, konzervatív adminisztrációk intézkedéseinek tulajdonítható.Blair győzelmének egyik legfontosabb biztosítéka 1997-re vezethető vissza. Habár a Munkáspárt akkor kevesebb szavazattal győzött, mint öt évvel korábban John Major konzervatív kormánypártja, a brit választások matematikájának, a szavazatok területi megoszlásának és a szavazástól tartózkodók pártállása szerinti megoszlásának eredményeként a Munkáspárt csekély szavazattöbbsége nagy alsóházi többséget eredményezett.Az idei győzelem mindenki által várt arányaihoz nagymértékben hozzájárul a személyes elem is, hiszen Tony Blair a választók többsége számára rokonszenves, William Hague pedig nem az. Ezt éppoly nehéz lenne megváltoztatni, mint megmagyarázni, de a hatása elsöprő. Ezen túlmenően Hague kétszeresen rossz lapra tett, amikor Európát, s azon belül legelsősorban a közös európai valutát, az eurót tette meg a toryk fő ütőkártyájának.A megkérdezettek csaknem háromnegyede nem kíván a közeljövőben belépni az eurózónában, de a választók jelentős része, valószínűleg többsége úgy tartja, hogy belépésre a következő munkáspárti kormányciklusban sem fog sor kerülni. A toryk egyszerűen nem ajánlanak vonzó és hihető alternatívát a kormány politikájával szemben. Így aztán az egyetlen kérdés az, hogy mekkora többsége lesz Tony Blairnek az új alsóházban.

---