Elveszett illúziók?

Vajon elég érett és elszánt-e a magyar társadalom arra, hogy méltányosan szemlélje kisebbségeit: a beilleszkedni vágyók iránti kellő türelemmel, a türelemmel visszaélőket sújtó drákói szigorral? A kínai kolónia sorsa mind a természetes közösségi önvédelemnek, mind az etnikai éleslátásnak – ha van ilyen – a próbaköve lehet.Mert amit észlelünk a magyarországi kínaiakból, kívülről és meglehetős távolságból, az egyelőre édeskevés a tárgyilagos tájékozódáshoz. Egyszerű kérdésnek tetszik, pedig ma már nem egzotikus bedekkerprobléma, hogy mit kell tudni a kínaiakról. Elszigetelődő kisebbségi tömböt látunk a magyar társadalomba ékelődni, de nem ismerjük azokat a feloldhatatlan belső ellentéteket, amelyek szétszabdalják a kolóniát. Polonyi Péter Kína-szakértő szerint a kolóniában többnyire mindenki mindenkinek gazdasági riválisa. Aki megáll a maga lábán, fütyül minden honfitársára, mondja Polonyi, az érdekvédelmi szövetségek alakítása inkább a gyöngébbeket hozza lázba. A kolónia számos szervezetbe tömörül, de az átfogó igényű egyesületek vezetői mind olyan látszatot igyekeznek kelteni, hogy ők az egyedüli törvényes képviselők.