Galambok

Nem értem a galambokat. Ott röpködnek a Blaha Lujza téri ólomgőzben, a letaposott, ványadt önkormányzati díszcserjék mellett, természettől vadidegen környezetben, ahol már semmi nincsen abból, amit a Jóisten reánk hagyott, alamizsnáért kuncsorognak, várják, jöjjön már valaki, aki száraz kenyeret szór közéjük, magot, kölest, miegyebet, jaj, csak adja már!...És akkor összeugranak a magokért, harcolnak, csípnek, küzdenek – az ember meg nézi őket. Szép szenvedélyes és szomorú az egész, aki kapja, az marad életben, a ványadtabb meg nyilván elmegy meghalni. Farkastörvény uralkodik itt is.Mégsem értem a galambokat. Szárnyuk van, uralják az eget, miért nem repülnek szebb, szabadabb vidékre? Nálunk, Mátyásföldön (tizenöt kilométer az alagúttól) teli a környék réttel, mezővel, maggal, virággal, mindennel, ami galambnak kell. Mégsem jönnek.A magyar galamb, nem tudni, miért, ott küzd a kenyérmorzsáért a sivár józsefvárosi aszfalton, ahol nagyon nehéz a galambélet, ahol csak meghalni lehet, élni alig, hajnaltól napszálltáig egyetlen aggodalom a lét, hol csúzlitól végzi a boldogtalan, hol autó csapja el.Rosszul mondtam az előbb, jönnek ide, Mátyásföldre is a galambok (csapatban röpülnek odafent, aztán meg egyszerre lepik el a megnyírt kaszálót), csak kevesen. Vagy az éleslátás hiányzik belőlük, vagy a túlélés ösztöne. Talán a túlszaporodást fékező génparancs küldi őket a Blaha Lujza térre. Nem tudom. Jó lenne szakembertől hallani erről valamit.Itt verdesünk mi is a Blaha Lujza téri ólomgőzben (néha béklyóban), sivár díszcserjék mellett, alamizsnáért kuncsorgunk, magért verekszünk. Aki kapja, életben marad.Farkastörvény uralkodik itt is. (Repülni nem tudunk.)