Hatami az elnökválasztás esélyese

Iránban ma választást tartanak, jóllehet sok szavazópolgár úgy érzi, valójában nincs más választása, mint a hivatalban lévő elnökre, Mohammad Hatamira szavazni. Ez a felemásság tükröződött a választási kampányon is: egyszerre kísérte érdektelenség és erőszak. Az ország három nagy egyetemén a múlt héten megtartott próbaválasztáson ismét hetven százalék felett volt a jelenlegi elnökre, Hatamira szavazók aránya.Hatami 1997-ben óvatos piaci reformokat és politikai nyitást ígérve aratott elsöprő győzelmet, akkori terveiből azonban vajmi keveset tudott megvalósítani. Nem azért, mintha – maga is magas rangú egyházi személyiség lévén – ne lenne a reformok elkötelezett híve, sokkal inkább azért, mert Irán alkotmányos berendezkedése a mindenkori kormányfőnél és a törvényhozásnál nagyobb hatalmat biztosít a legfőbb vallási vezetőnek és testületeknek. Viszonylagos sikertelensége azonban csüggesztően hatott a társadalom egyes rétegeire. A jelenlegi helyzettel a konzervatív iszlám erők sem elégedettek. A tavalyi törvényhozási választások után – amelyeken a Hatamit támogató reformpártiak fényes győzelmet arattak – koncentrált támadásba lendültek ugyan az elnök hívei ellen, erejükből azonban sem arra nem futotta, hogy teljesen kiöljék a változások iránti vágyat az iráni társadalomból, sem arra, hogy komoly jelöltet állítsanak Hatamival szemben a mostani választásokra. Eleddig pusztán arra tellett, hogy perekkel, bebörtönzésekkel, a szabadelvűbb sajtó elhallgattatásával és a választási kampány során elkövetett atrocitásokkal „óvatosságra” és „önmérsékletre” intsék a reformok híveit. Valójában tehát, jegyzik meg a megfigyelők, mindkét tábor, Hatami hívei és a konzervatívok, sőt a klérus is tisztában van azzal, hogy nincs más választása, mint Hatami, a fontolva haladó reformer, akinek népszerűségével egyetlen konzervatív iszlám politikus sem veheti fel a versenyt.A választási kampány végére tíz elnökjelölt maradt versenyben. A nyolcszáz jelentkezőből az őrzők tanácsa mindössze ennyit talált alkalmasnak a jelöltségre (a nőket nem), köztük van – a hivatalban lévő elnök mellett – több exminiszter is. Hatamit – többnyire konzervatív – ellenfelei a kampány során főként tétova gazdaságpolitikája miatt bírálták, a politikai reformok folytatását azonban egytől egyig valamenynyien megígérték. Ez roppant észszerű lépés volt részükről, hiszen pontosan ezek az ígéretek tették Hatamit oly népszerűvé otthon és az egyetlen elfogadható iráni politikussá külföldön. A dicséretes pragmatizmushoz azonban valószínűleg az is hozzájárult, hogy a 43 millió szavazásra jogosult iráni állampolgár jó része fiatal, csak a 16–25 éves korosztály (Iránban 16 éves kortól illeti meg a szavazati jog az állampolgárokat) létszáma 14 millió. Ők már csak hírből ismerik a sah uralmát és az iszlám forradalmat, a bőrükön érzik viszont a gazdasági nehézségeket és mindenekelőtt a munkanélküliséget. Az állástalanok 85 százaléka ugyanis 25 év alatti, s 23 fiatal diplomásra jut egy munkahely! Mint az elemzők rámutatnak, ennek a már életkorából adódóan is türelmetlen és könnyen fanatizálható tömegnek az igényeit egyetlen politikai erő sem hagyja és nem is hagyhatja figyelmen kívül. A fiatal szavazókra mindkét oldalról nagy nyomás nehezedik, míg azonban a konzervatívok a megfélemlítés és a szavazóurnáktól való távoltartás taktikáját alkalmazták, Hatami a meggyőzést választotta eszközül a megnyerésükre. Múlt szerdai tévébeszédében türelemre intette híveit, és felszólította őket, ne keveselljék az elnöksége alatt elért eredményeket, hiszen míg négy évvel ezelőtt már a reformok puszta emlegetéséért is a forradalom és az iszlám ellenségének bélyegét sütötték rá az emberekre, most minden felelős politikus nyíltan ezekről beszél. „Létezik-e ennél fényesebb győzelem?” – tette fel a kérdést a polgároknak. A válaszukra már nem kell sokat várnia.