Játszótársunk a könyv

Könyvvel akkor lép először kapcsolatba az ember, amikor gyermekkorában mesét olvasnak neki, amikor rápaskolnak a kezére, és megmagyarázzák neki, hogy nem szabad a könyvet bántani, rongálni. „A könyv nem játék, kisfiam!” A könyv nem játék, hanem játszótárs. Abban a nagy bújócskázásban, ahol a messziről jött üzeneteket, a megálmodott jövőt keressük, vagy csak éppen a szellemi felüdülés perceit élvezzük, a könyv, az olvasás a legjobb barát. A Gutenberg-galaxis fényeit, a könyveket, az olvasást egyre többen féltik, mert a nyomtatott betű világát lassan kiszorítják a képernyőről ásító vagy éppen halált visító filmek. Az írást egyre többen cserélik föl a szövegszerkesztéssel, s természetes emberi tulajdonság, hogy ha valaki két dolog közül választhat, akkor a könnyebbik lesz a győztes.Egy híres alpinistát megkérdeztek, hogy mi értelme van a hegymászásnak. „A csúcsokat meg kell mászni” – jött a felelet. Pedig a ma embere számára adott a lehetőség, hogy helikopter fedélzetéről ereszkedjen a hegytetőre.Olvasni annyi, mint megmászni a szellem csúcsait.Olvasás – morzsolgatom magamban a szót, s minél többször ismétlem, annál inkább csak a hangalakja él bennem, már nem értem azt az elsődleges értelmét, amelyet valaha hordozhatott.Olvasni annyi, mint megfejteni az írott szöveg értelmét, de én most az olvasni ige eredeti értelmét keresem, hiszen e szó magába foglalja az univerzumot.A tájnyelvben ma is használatos a „megolvasta” a fán a gyümölcsöt, „megolvasta” az égen csillagokat. Számolás értelemben él az olvasni szavunk. Számolás, de inkább számontartás.A varázsigéket, a gyógyító imákat „ráolvasták” az emberre egy olyan korban, amikor az írni tudás még csak egy-egy hiteleshely, ispánsági jegyző vagy a pap kiváltsága volt. De ráolvasták a kalodát, a huszonöt botot is a bűnösre, pedig bíró uramnak sem volt erőssége az ábécé. Mikes Kelemenre ráolvasta a sors a bujdosást.„A szeméből kiolvasom, / hogy szívében bánat vagyon” – mondja a népdal.Olvasni, megolvasni, ráolvasni, kiolvasni.Számon tartani, gyógyítani, törvényt ülni, láttatni...Csak egy-egy igekötő változik, s az olvas szavunk körülírja a láthatót és a láthatatlant egyaránt.És ez ennek a csodálatos igének az igazi értelme. Eleveníti a holt betűkkel körülírt világot, s megszámlálhatatlanságában is számon tarthatóvá teszi évezredek alatt fölhalmozott tudásunkat.