Kavarnak

Állítólag borzasztó nagy vita zajlott ezekben a napokban a NATO és Magyarország között, Lord Robertson és Orbán Viktor székeket és kegytárgyakat hajigált egymás felé, hírek szerint hamarosan kimennek a klubház mögé szólózni.Levesz a hír értékéből, hogy mindezt a Népszabadságban olvastam.Haszán Zoltán leleplező riporter dolgozatában egyebek közt ez olvasható: „A lapunk birtokában lévő, tíz évre titkosított ...levél...” Lelkes kollégámnak ez a mondata valószínűleg előkerül még az előttünk álló bírósági szezonban, gondolom, megkérdik tőle de jure, ugyan hogyan jutott birtokába a tíz évre titkosított dokumentumnak. (S ha már birtokába jutott, miért kürtöli világgá ennyire infantilis módon.) De ez legyen Haszán hírlapíró fejfájása.Nagyobb gond ennél, hogy az jön ki az írásból, NATO-körökben borzasztóan meg vannak ütközve a magyar költségvetésnek a honvédelemre szánt szerény összegén. Egyszerűbben: Lord Robertsonék egyvégtében azon morognak, hogy a magyar Országgyűlés nem ad elég pénzt a katonáknak puskaporra meg ágyúgolyóra, holott előzőleg megígérte, hogy ad.Ez így nagyon jól hangzik, el is lehet szörnyülködni rajta, kár, hogy nem igaz. Lord Robertsonék ugyanis kijelentették: Magyarország NATO-felkészültsége összességében jó – bár vannak még teendőink (lehetne tisztább a körlet, fényesebb a surranó, meg a kantinban is visszaköszönhetnének a betérő dandártábornoknak.)A dolog ott fordult viccesbe, hogy a tegnapi Népszabadságban megszólalt Aczél (Acsádi) Endre Kádár-kori hírszerző is, kijelentvén: „Hiteles helyről tudom, hogy Lord Robertson ... és a magyar kormányfő egyszer már összeszólalkozott...”És így tovább... Keverik, kavarják. Csak úgy izzadnak bele.