Kelet és Nyugat az oroszlán városában

A gazdasági fejlődésben az újkori történelem talán legsikeresebb „országa”, Szingapúr elhatározta: ne csak anyagi sikereiért irigyeljék, hanem azért is, hogy vérbeli regionális, sőt világközponttá válik a művészetekben is. És aki ezt a három és fél milliós városállamot ismeri, komolyan veszi a „fenyegetést”.A lassan hagyományt teremtő szingapúri művészeti fesztivált az idén május 31. és június 24. között tartották. Annak ellenére, hogy ebben az évben magyar művészeti eseményt nem láthattak a szingapúriak és az oda látogatók, nem hiányzott a magyar „tartalom”. Épp a fesztivál utolsó napjaiban emelkedett ugyanis állandó nagykövetségi rangra az ottani magyar diplomáciai és kereskedelmi kirendeltség, amelynek heroikus munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar–szingapúri gazdasági kapcsolatok szédületes ütemben fejlődtek az elmúlt négy esztendőben.Mint a szigetállamtól elégedetten búcsúzó Gyöngyösi Imre ügyvivő lapunknak elmondta: a magyar export az 1997-es 19,3 millió dolláros szintről 2000-re 210,8 millió dollár értéket ért el, és ezzel Szingapúr lett a legnagyobb magyar exportpiac Ázsiában. Az immár állandó nagyköveti rangban a helyére lépő, Szingapúr két hivatalos nyelve közül kettőt, az angolt és a malájt is beszélő Nanovfszky György nagykövet pedig azt a reményét fejezte ki, hogy a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése még mindig nem merítette ki a lehetőségeket, noha a szingapúri gazdaságot erősen érintő amerikai gazdasági lassulás miatt nagy kihívásnak néznek elébe.A szingapúri befektetések is látványosan alakultak. Hetvenötmillió dolláros tőkeállománnyal minden évben egyedileg is jelentős szingapúri vállalkozások indultak el Magyarország felé, így a NatSteel, a J.I.T., az AVIMO, az Eastern Asia Industries vagy a Garagent.A mesterséges intelligenciával foglalkozó és az internetes világrádiós programjáról is ismertté vált nyíregyházi Király József magyar–szingapúri–kaliforniai–brit Mindmaker nevű vállalata a magyar termékek szingapúri piacra való eljuttatásában is igen nagy segítséget nyújtott, tette hozzá Gyöngyösi.A másik magyar esemény, amely Szingapúrból „rengette meg a világot”, a Szent István FC, a Mester utcai szakközépiskola (és áttételesen az FTC) futballcsapatának szép sikersorozata volt – egészen vasárnapig.A szingapúri Merlion City (Oroszlánváros – a „tengeri” oroszlán a városállam jelképe) kupán részt vevő Szent István FC derekasan szerepelt egészen addig, ameddig be nem került a döntőbe. Az előmérkőzések során a 18 éves korosztályban a fiúk döntetlent játszottak Szingapúr válogatottjával, majd 2:0-ra verték a japán Wakayama csapatát. A dán Lyngby ellen 2:2-es eredményt értek el. Így bekerültek a vasárnapi döntőbe, ahol a Lyngby elleni visszavágón sajnos 6:0-ra kikaptak. Elfáradt a csapat a végére – mondták a szakvezetők.A magyar ifjúsági csapat távol-keleti utazását a szingapúri szervezők finanszírozták.A csapat vegyes szereplésére némi magyarázatot ad az, hogy a vendégszereplés időpontja ütközött a hazai érettségi vizsgákéval, és emiatt sok tartalék vagy fiatalabb játékossal álltak ki.A táncot, zenét és színházi előadásokat bemutató szingapúri művészeti fesztivál szupergazdag választékának ezúttal kifejezetten ázsiai–óceániai íze volt. Főként olyan programok álltak a fesztivál középpontjában, amelyek különféle műfajok, több ország és kulturális háttér együttműködéséből jöttek létre. És olyanok, amelyek új technológiát alkalmaztak. A Monaco gazdagságát felidéző Szingapúr művészetben „úszott”, hála a mozgó művészet koncepciójának, amely az előre megtervezett helyszínek mellett kétszáz legkevésbé várt helyre vitte a művészetet a városban.Csak választani volt nehéz. A francia–vietnami koreográfusnő, Ea Sola lenyűgöző Rekviemje az emlékezet, a szerelem és a búcsú feledhetetlen ötvözetét varázsolta a színpadra egyszerű vietnami falvakból toborzott negyven év fölötti táncosokkal, akik nehezen feledhető előadásban mutatták be a sokat szenvedett ország ősi és néhány évtizeddel ezelőtti történetét.A Los Angelesben dolgozó, Szingapúrban született Chay Yew Vörösök című drámáját a szerző maga rendezte. A darab a maoista kulturális forradalom megaláztatásainak hátborzongató története. A kanadai Winnipegi Királyi Balett Drakulája olyannyira telivérre (hangsúly nem a „véren”) sikeredett, hogy a közönség szinte el sem akart indulni a kijárat felé a Mahler (!) zenéjére eljátszott produkció befejeztével.Az indonéz Teater Tari Kadzsanglako 80 fős csoportjának kerinci népcsoporthoz tartozó tagjai egy Tari Maruk nevű rituális táncot jártak összetört üvegen. Az ilyen tánc állítólag biztosítékot jelent katasztrófa bekövetkezte ellen.Az egész fesztivál legnagyobb sikere valójában a Maláj Filharmonikus Zenekar vendégszereplése volt. Siow Lee Chin tehetséges, fiatal, dekoratív szingapúri hegedűművésznőt kísérték a maláj filharmonikusok. Ez a műsor az egymással rivalizáló két ország, két város és két zenekar példás együttműködését is szimbolizálta. Az 1998-ban alapított zenekarba 14 magyar művészt is szerződtettek, és mind a 14 szerepelt Szingapúrban is.A fesztivált az 1991-ben felállított nemzeti művészeti tanács szervezte és rendezte. Nyílt titok, hogy jövőre magyar együttes meghívását is tervezik.A szingapúri nemzeti művészeti tanács feladata, hogy minél több embert hozzon a művészetek vonzáskörébe, támogasson művészeket és művészeti csoportokat, promóciós programokat fejlesszen ki, művészeti infrastruktúrát hozzon létre, és támogassa a szingapúri művészet megismerését külföldön.A tanács a tájékoztatási és művészeti minisztérium alá tartozik. Hét alapművészetet – színház, zene, tánc, irodalom, fényképészet, képzőművészet és film – támogat. Az igazi szingapúri hatékonysággal működő szervezet ösztöndíjakat ad főként fiatal művészeknek, stúdiók, műtermek, színházi és múzeumi épületek rendbehozatalához nyújt segítséget, könyvek kiadását finanszírozza.