Korok – istenek

A napjainkban keresztény és iszlám vallású kaukázusi népek ősi képzete szerint a föld kerek, tengerek vagy hegyek veszik körül, a világ végén áll az élet fája, amely összeköti az eget, a földet és a másvilágot. Számtalan törzs tisztelettel adózott a fáknak, és ajándékot vitt nekik. Grúz mítoszokban az istenek gyakran fa alakjában jelennek meg az engedetlen alattvalók otthonában.A csecsenek és ingusok az élet keletkezését egy hatalmas fehér madárral kapcsolják össze, amely valamikor leszállt a kihalt, puszta földre. Ürülékéből keletkeztek a vizek, és az tartalmazta a növényi magvakat.Gmerti főisten áll a grúz panteon csúcsán, ő a világ egyedüli alapítója és oltalmazója, minden létező ura. A kereszténység elterjedése után Gmerti azonosult a bibliai Istennel. Az abházok főistene Ancva, a világegyetem ura és fenntartója, aki az égben tartózkodik, s amikor leszáll a földre, dörög az ég, amikor felemelkedik, cikázik a villám. Dörgéssel és vilámlással büntet.Jellemző a kaukázusi népek képzeteire a Nap, a Hold és más égitestek megszemélyesítése. A grúz mítoszokban a Hold a férfi, a Nap a nő; egyszer mint fivér és nővér, másszor mint férj és feleség vagy fiú és anya szerepelnek.Az egyik ingus és csecsen mítosz úgy írja le a Nap és az égitestek keletkezését, hogy egy híres kovácsmester a szerelmével üldözött egy szép leányt, akiről nem tudta, hogy a nővére: tüzes aranybuzogánnyal addig üldözte, míg mind a ketten meg nem haltak. A buzogányból kipattanó szikrák csillagokká lettek, a kovácslegény pedig Nappá, a leány Holddá változott. A legény (a Nap) még most is üldözi az égen szerelmét (a Holdat).A Kaukázusban szép számmal keletkeztek mítoszok folyók, tavak, tengerek, hegycsúcsok oltalmazóiról és istenekről, akik segítsége nélkül nem volt sikeres a vadászat. A Grúzia hegyes vidékein elterjedt monda szerint Dali, a vadászat istennője megközelíthetetlen sziklákon él, amelyekről lelóg aranyhaja. Dali farkasbőrbe bújt ember, állat vagy madár képében is megjelenhet. A kiválasztott vadászt, akivel megosztja szerelmét, addig segíti a vadászatban, amíg az titokban tartja szerelmüket. Ha a vadász megszegi ezt a feltételt, azonnal meghal.Olyan istenségekről is éltek képzetek a Kaukázusban, akik közvetítettek az emberek és az istenek között. Az ilyen istenségek tiszteletére tartott szertartások idején a nők babákkal járták a falvakat, időnként lelocsolták, és a szertartás után a folyóba dobták őket. Azt tartották, hogy ezek a felvonulások elhárítják az aszályt és az ítéletidőt. De fennmaradtak a háziállatok és a földművelés oltalmazóiról szóló hiedelmek nyomai is. Az állattartás istene az abházoknál a hétarcú Ajtar volt, akihez a pásztorok imádkoztak, s akinek herélt kecskét és bárányt áldoztak.A ma keresztény vallású Örményországban az első örmény államalakulat létrejötte után, az antik istenségek kultuszának talaján, iráni és sémi hagyományok hatására alakult ki az istenek panteonja. Náluk az istenek atyja Aramazd, az ég és a föld teremtője, akinek templomot is építettek. Templomot emeltek fia, Mger tiszteletére is, személyében az égi világosság és a Nap istenét imádták. Anahit istenanya a termékenység és a szerelem istennője; Vahang a vihar és a villámlás istene; kedvese, Asztegik a testi szerelem és a víz istennője volt. Nane istennőt mint nagy anyát tisztelték. Barsamin az istenek ellenfele, hasonlóan a nyugati sémi Baál isten kultuszához.Miután az örmények a IV. században keresztény hitre tértek, a Barsamin, Aramazd és más istenségek tiszteletére épített templomokat lerombolták.