Kvóták közé szorított humanitás?

Németországban több mint hétmillió külföldi él, a köztársaság minden tizedik polgára vagy idegenben látta meg a napvilágot, vagy onnan érkezett szülők leszármazottja. A német nagyvárosok közül négyben a lakosság több mint húsz százaléka külföldi, a pálmát a Majna menti Frankfurt viszi el harmincszázalékos aránnyal. E kijózanító adatok hatására a német politika kénytelen elfelejteni azt a sokat hangoztatott állítást, amely szerint „Németország nem bevándorlóország”.Számtalan szakmában azonban jelentős hiány mutatkozik jól képzett szakemberekben – ezt az űrt a gazdasági fejlődés érdekében importspecialistákkal kell pótolni. Nélkülük ugyanis nem biztosítható a gazdasági élet teljesítőképességének növelése.A szövetségi kormány tavaly nyáron szakbizottságot alakított a bevándorlás lehetőségeinek és követelményeinek kidolgozására. Gerhard Schröder – általános meglepetésre – az ellenzék soraiból jelölte ki e csoport vezetőjét. A szociáldemokrata kancellár választása a parlament hajdani kereszténydemokrata elnök asszonyára, Rita Süssmuthra esett. Nyilvánvalóan annak megakadályozásáért, hogy a bevándorlás kérdése a 2002-es szövetségi választások korteshadjáratának egyik fő témáját jelentse. A huszonegy tagú Süssmuth-bizottság július 4-én szándékozik hivatalosan is benyújtani jelentését, ennek egyes részletei máris kiszivárogtak. Munkájukban szerepel az a felismerés, hogy a szociális állam vívmányai a hazai munkaerő-tartalékokkal legfeljebb csak két évtizeden keresztül tarthatók fenn, a hiány kiegyenlítésére a bizottság állítólag évi húszezer személy bevándorlását javasolja.A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) továbbmegy egy lépéssel, és negyvenezer főnyi létszámot szorgalmaz. A bevándorlók kiválasztásának kritériumait a Süssmuth-komisszió mindenekelőtt Kanada példáját követve igyekszik lefektetni, ahol gondosan kidolgozott pontrendszer működik, mindenekelőtt a jelentkezők korát, egészségi állapotát, nyelvtudását, szakmai képzettségét, gyakorlatát és integrációs készségét szem előtt tartva. Aki a maximális száz pontból nem ér el legalább hetvenet, az véglegesen elbúcsúzhat kanadai álmaitól.A kormánykoalíció pártjai – az SPD és a Zöldek – egyelőre meglehetősen tartózkodó módon kezelik a bevándorlás témáját, nyilvánvalóan a Süssmuth-bizottság végső meglátásaira várva. Gyorsabban reagált a CDU, amely az ország első pártjaként konkrét koncepcióval lépett a nyilvánosság elé a következő szlogennel: „A bevándorlást irányítani és korlátozni, a beilleszkedést támogatni.” A kereszténydemokraták például csak olyan személyeknek akarnak lehetőséget adni a bevándorlásra, akik bírják a német nyelvet; amíg a bevándorlók gyerekeinek életkora eddig tizennégy év lehetett, most ezt hatra kívánják leszorítani. A politikai menekültek befogadásánál az üldözöttek keresetének akkor is eleget kívánnak tenni, ha nem állami atrocitásokból fakadó okokra hivatkoznak. „A humanitást nem lehet kvóták közé szorítani” – hangzik a CDU magyarázata.