Millenniumi életérzés

Feladat: tessék meghatározni egy közismert tárgy helyét az alábbi koordináták segítségével: „két huzatos folyosó találkozási pontja, egy pályaudvar méretű csarnok, az étkezővel szemközt, kicsit balra a toalettől, átlósan húsz méterre a büfétől”.Segítünk! A szóban forgó tárgy a magyar Szent Korona, a hely az Országház kupolatermének mértani középpontja. A szöveges feladat lelőhelye pedig a 168 Óra című hetilap „Közélet” nevet viselő rovata, amely három oldalon cikkez a Fidesz-kormány és a nemzeti szimbólumok viszonyáról. Sajnos a megjelenés helye eleve kizárja, hogy e témáról tárgyszerű, elfogulatlan dolgozat készülhessen. Csak annak az elvárásnak kell megfelelnie, hogy hangneme találkozzék az olvasóhívek (politikai) ízlésével.Ebből a szempontból az írás kifogástalan. A kérdés felütésének gorombaságába ugyan némi képzavar vegyül – „a Fidesz-kormánynak van-e nemzetképvíziója? Ha van, milyen hozzávalókból gyúrják ezt a tésztát szakértő píárpreparátorok? [Sic!] A pillanatnyi politikai hozadék számít, avagy őszintén hisznek abban, amit tesznek a liberálisból néppártivá vedlett fiatalok? Miként lavíroznak a mérsékelt nacionalizmus és a parttalanná duzzadó operettsovinizmus szirtfokai között?” stb. –, de ez aligha csökkenti az élvezetet. Hogyisne, amikor olyasmiket lehet olvasni a „fontos időt” mutató lapban, hogy Orbán Viktor, aki hol „egy kiesés ellen küzdő kis csapat kapitánya”, hol „egy kicsi, kínlódó, szürke ország kormányfője”, a „millenniumi közös zászlólengetés alkalmából formás beszédet tart arról, hogy mégis, meg csak azért is”, majd „beköltözik (sőt vissza [sic!] költözik) az ötvenhat évvel az ostrom után kipofozott várbéli, romos Sándor-palotába.” (Ez utóbbi talán nem is olyan jó hír nekik, hiszen jövő júniusig aligha készül el a rezidencia...) A Fideszen és a miniszterelnökön kívül megkapja a magáét itt minden és mindenki, beleértve a zászlópiacot és a mosodákat – merthogy augusztus 20-tól kormányrendelet írja elő a közintézmények fellobogózását –, a lassan háromezerhez közelítő számú önkormányzatot, amelyek nem átallottak millenniumi lobogót avatni, de még az egyház is, amely „egyébként sok mindent visszakap, mint tudjuk. A pünkösdöt mint munkaszüneti napot (ez méltányolható), a halottak napját (nagyon helyesen)” stb.A „fontos idő” újságja a „sivár millenniumi közhelypropaganda tompa zuhogásáról, sorvasztóan unalmas szentistvá-nozásról, óvatos krakélerkedésről” tájékoztatja olvasóit. Plusz: imázsteremtésről. Kispályás fociról. Népnevelésről. Zászlófelvonásról. Zászlólevonásról. S arról, hogy móresre lehet tanítani Demszkyt. Fel lehet avatni a Nemzetit. Így, szó szerint idézve.Ugyanazt a dolgot merőben másként látni más-más nézőpontból. Megvallom, olykor az én ízlésem is berzenkedik rosszul sikerült, színvonaltalan, üres protokollrendezvények ellen. Ámde maradjunk realisták! Tetszik, nem tetszik, minden ezer évben egyszer van millenniumunk, ami már csak olyan (lesz) mindig, amilyen éppen maga az ország. Sem jobb, sem rosszabb, sem szebb, sem csúnyább. A 168 Óra cikkének fő baja, hogy nem erről szól. Sokkal inkább másról: valakik pokolian, szánnivalóan rosszul érzik magukat a mostani Magyarországon. Ez viszont egyáltalán nem baj.