Napi sajtószemle

The Daily TelegraphAz EU vezetőinek eszkalálódó politikai válsággal kell szembenézniük, miután Írországban meglepetésre visszautasították a keleti bővülést szabályzó nizzai megállapodást, olvasható a brit konzervatív lapban. Párizsban Francois Bayrou, a centrista UDF párt vezetője pedig kijelentette: „Remélem, az ír referendum azt jelenti, hogy a megállapodás már akkor kimúlt, mielőtt még lehetőséget kapott volna az életre. Chirac elnöknek most meg kell mutatnia, hogy elég bátor és politikailag becsületes ahhoz, hogy kiírja a népszavazást Franciaországban”. Brüsszelben attól tartanak, hogy az ír szavazás dominóhatást vált ki, és a végtelenségig elhúzza a bővítést. A spanyol kormányra mostantól nagyobb nyomás nehezedik, hogy szembeszegüljön az EU bővülési terveivel.LibérationÖrömujjongásban törtek ki Franciaországban azok, akik azt akarják, hogy Franciaország szuverén maradjon, és ne integrálódjon az EU nemzetek fölötti struktúrájába az ír referendum után, olvasható a balliberális francia lapban, amely egy másik cikkében arról számol be, hogy a kelet-európai kormányok erősen nyugtalankodnak az ír „nem” miatt.The ObserverFranciaország baloldali kormányát mccartizmussal vádolják azután, hogy kiderült, a rendőrség vezető emberjogi vezetőket figyelt, vajon nem folytatnak-e szélsőséges tevékenységet. A vizsgálatot Jean-Pierre Chevenement volt belügyminiszter rendelte el. A megfigyeltek közé tartozik Bertrand Tavernier és Patrice Chéreau filmrendező, Jose Bové vidéki aktivista, Didier Daeninckx regényíró és négy parlamenti képviselő, közöttük Daniel Cohn-Bendit, a hatvanas évek diákaktivistája. A megfigyeltek ugyanarra a listára kerültek, mint a megfigyelendő terroristák.The Sunday TimesChirac francia elnök nincs egyedül abban a hitében, hogy politikai jövője egy jobboldali filmtől függ. Francia politikusok egymás hegyén-hátán tolonganak, hogy magukévá tegyék az Amélie Poulain csodálatos sorsa c., pillanatok alatt bombasikerré vált film üzenetét. A filmből hiányzik a szokásos szex és erőszak, és eltérően a balliberális kritikusok által oly sokra tartott, de kereskedelmileg nem sokat érő filmektől, nincs benne semmiféle katasztrófára várás. Az Amélie Poulain nem elemzi a társadalom bajait, és nem időz el annak a nehézségén, hogy miként lehet a boldogságot megtalálni. E helyett a „kisember” emberségét dicséri. Párizst pedig magával ragadta az Amélie-őrület. Az Elle c. divatlap ezt a címet választotta a filmről írt sztorijának: „Mindannyiunkban van valami Amélieből”. Párizsiak és turisták tolonganak, hogy a Montmartre-on felkeressék azt a kávéházat, amelyet Amélie látogatott.